A legelső posztok között volt, még áprilisban a Lesser Glow új dala, most pedig itt a teljes lemez. Egy csomó helyen olvastam, hogy ajnározzák őket, hogy teljesen más hogy közelítik meg ezt a sludge/doom dolgot, mint mások. Ahelyett, hogy a posványban kotorásznának az ultra súlyos témákat képesek szépséggel és éteriséggel tálalni. Ez mondjuk így is van, de kicsit túlzásnak érzem, hogy úgy van beállítva mintha ők lennének az egyetlenek akik ezt az utat járják. Hiszen pont nemrég itt a Barlangban is szó volt a Forming The Void új anyagáról, ami eléggé hasonló cipőben jár.

Na de vissza térve a Nullity-re. A lemez központi témája, hogy az emberiség egy parazita ami a földön élősködik, eredetinek nem eredeti, viszont mindig aktuális . Akik pörgették már a bemutatkozó lemezüket, azoknak sok meglepetésben nem lesz részük. A megoldások ugyanazok, csak mindenre rátettek még egy lapáttal. Ahol súlyos volt, ott most még súlyosabb, ahol jó volt az ének, ott most még jobb. Továbbra is ez a kettősséggel átitatott változatosság jellemzi a zenéjüket. Mintha a pokol és a menny egy közös gyarmatán tennénk sétát. Egyszer reménytelen és szinte a föld alá ránt a súlyossága, míg a következő szegmensben mint egy oázis a reménytelenség tengerén jön, az éteri felemelkedés, az elengedés és a belenyugvás.  A kőkemény és irgalmatlan ridegség és a lágy már-már simogató melankólia érdekes egyvelege ez, ahol az érzelmek hasonlóak, mégis egyfajta hullámvasút érzetet tudnak kelteni. Az egész lemez nincs negyven perc, szóval a dinamikusságra nem lehet panasz, ez nem egy órás reménytelen pokoljárásra invitál, inkább egy szomorkás utazásra, ami minden súlyossága ellenére is tud egy kis reneszánszi szépséget is mutatni a hallgatónak.