2020. augusztus 10. 11:41 - Professor_Shub Niggurath

Stormlight - Natoma (2020)

Sose szerettem ezt a szupergroup kifejezést, mert annak ellenére, hogy ismert zenekarok tagjai teszik össze azt amijük van, az még nem garantálja a sikert. Ennek ellenére én is használom, hiszen én is emberből vagyok, ha meglátom, hogy két nagy kedvencem, két tagja áll össze akaratlanul is megdobban a screamo szív. Mert a Stormlight pont egy ilyen banda.

Egyik oldalról Loma Prieta, másikról Lord Snow amiket valószínűleg ismer az aki jártas ebben a stílusban. Bár én azt vallom, hogy nem szégyen nem ismerni dolgokat, hiszen annyi jó zenek régi és új is, hogy képtelenség mindent hallgatni és ismerni. Itt most annyira nem lesz róluk szó, de ha szereti valaki a stílust, de akkor is ha csak most ismerkedik vele érdemes lecsekkolni őket. Szóval Sean Leary a Loma-ból dobon kívül mindent kezel, míg Erik Anderson-nak a Lord Snow-ból maradt a dob. Zeneileg nem nagyon távolodtak el a két anyabandától, én mondjuk attól féltem valamelyiküknek nagyobb hatása lesz, de ilyenről szó sincs. Szinte tökéletesen vegyítették a Loma Prieta és a Lord Snow világát, hozzá téve a saját kis duo-juk fűszerét is. Erik keveri magából a bánatot, de csak azért, hogy a te lelkedbe verje bele ütvefúró módjára. Okos, matekos ütemei után csak kapkodja a fejét, az ember, első hallásra. Tökéletesen felvezeti a feszültséget , amit ötletes és sokszor nem várt kiállásokkal oldanak fel. Hála a lágy, sokszor simogató, máskor pedig pattanásig feszülő gitárnak. A post-os maszatolások tökéletesen feloldják, a sokszor leterhelő dobot, a legjobb példa a Wires, ami talán a legjobb dal is a lemezen, az utolsó egy perc egymásnak válaszolgatós részei nálam nagyon beadták. De a Clock Drift szét tördelt, ugráló  témái a lágy gitárdallamokkal, kiváló kontrasztot alkotnak. A lágy emo témákat pedig olyan szinten beleforgatni ebbe a kaotikus, energikus egyvelegbe, hogy egy kellemes utóízt ad az egésznek. Én az ilyenekre amúgy is finnyás vagyok, nálam vékony a határ a giccses nyáladzás és az érzelmes emo zene között, nekik sikerült eltalálni az arányt. 25 perc fájdalmasan gyönyörű kínlódás, fájdalom koszorú a fejre és hajrá.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opiumbarlang.blog.hu/api/trackback/id/tr2116124522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása