Elmegy az ember egy hétre szabadságra és mire haza ér annyi hallgatni való lesz, hogy azt se tudom hogy fogom utolérni magam. Kezdjük az elején, erre mondjuk nem számítottam, hogy egy hűvös, egri pincében fetrengve azért jelez a telefon mert a Buffout meg a Season of Mists kihozott egy közös split-et. Mondjuk ez az összefogás eléggé adja magát, instán lehetett is látni, hogy mozgolódnak a srácok, de engem azért meglepett. Mondjuk már csak az lenne a vicc, ha ez be lett volna jelentve és én meg csak elsiklottam felettem, magamat ismerve simán lehetséges.

Viszont lássuk mi van itt, 2-2 dal összesen 8 percben. Acsarkodó screamo, két azért közel sem egyforma megvalósításban. A Buffout a Season-nal ellentétben sokkal inkább ezt a nyersebb, powerviolaneszosabb vonalat képviselte, ez most sincs másképp, bár azért nem érzem annyira vadnak mint például a demokat. Ami elsőre szembetűnt, hogy mindkét  dal két perc felett van, ami tőlük nem megszokott. Azt nem tudom, hogy ez tudatos lépés volt-e, a saját dalírói határaik feszegetése vagy csak így jött ki a lépés véletlenül. Az viszont biztos, hogy simán jól működött így is, miközben ugyanolyan mosdatlan és mocskos ahogy eddig. Egy retkes kurva csápolása, egy pislákoló  lámpafénnyel megvilágított, elhagyatott országúton. Season-éknál is van egy kis meglepetés, Máté úgy döntött mind két dal szövegét, szép anyanyelvünkön írja meg és milyen jól tette! Én eleve szét adok jó pár hazai hiszti hardcore bandát, amiknek túlművészkedett, túlírt szövegeiket is imádom. Itt is hasonló a helyzet, annyi különbséggel, hogy Máté megérezte a határt az elegáns szenvedés és a hisztizés között, amit a hangszeres szekció is kiválóan megtámogat. Így az eredménye, az eddigi két legjobb daluk lett.