Van ez az Aram csávó, aki rengetegszer rohadt jó bandákban van, mint a Champion vagy a Betrayed, viszont egyik sem valami hosszú életű vagy sok lemezű cucc. Szóval ezért kapja be, de itt az új ami megint csak pofátlanul jó lett. Összekapart pár havert, aztán együtt összekotortak egy olyan 21 perces youth crew mókát, hogy a fal adja a másikat.

A lényeg a dallam meg, hogy úgy húz, hogy a 21. perc végére már sajgott a fülem. De egyébként nem ilyen egyszerű a recept, tele van pakolva rohadt igényes gitár virtuózgatással, persze nem kell Herman Li szintű dolgokra számítani, de az egész napos pv, grindcore maraton útán igencsak kellemes tud lenni. A jól elhelyezett és kitartott kiállásokról meg már ne is beszéljünk. A gitár pattog, a dobos meg egy állat. Viszont vannak okosságok is mint a Beyond-ban, amikor a gitár simán reggae-t tol a háttérben, meg amúgy is ez a legjobb dal a lemezen. Igazából szeretnék még írni valamit, de nem tudok, ez csak egy nagyon erős lemez, ami sok újdonságot nem fog mutatni, viszont leszedi fejed, mintha a 80-as években lennél. Néha a kevesebb duma a több.