Tavalyi megismerkedésünk óta a Soul Glo nagy kedvencem lett. Ennek egy egyszerű oka van az, hogy nem egyszerű. Vagyis, inkább okos és trükkös. A titok talán az, hogy sok mindenből merít amit szeretek, legyen az a 80-as évek kaotikus hardcore-ja, a 70-es évek okoskodós punkoskodása, katartikus…

Olyan rég volt már szó a Full Hell-ről, hogy már éppen itt volt az ideje. Mert ugye Dylan-ék nem tudnak a seggükön maradni, úgyhogy miután kidobták saját kiadású bakeliten az első két lemezüket, meg szalagon a noise cuccaikat, nem is beszélve az új dalokról, suttyomban Spencer-rel még összehozták…

  A Gag új lemezének címe elég találó, hiszen még mindig röhögök ezen a király borítón, akárhányszor csak meglátom. Mennyivel érdekesebb, egy ilyen prosztóian művészi kompozíció, mint egy milliomodik tökéletes precizitással megrajzolt death metal démon.Na meg figyelem felkeltőbb és marandóbb is.…

Engem személy szerint egy ideje sokkal jobban mozgatnak a modern black dolgok, mint az erdőben kifestve rohangászós veretések. Sokkal relevánsabbnak tartom a modern kor társadalmi problémáival és kínjaival foglalkozó anyagokat, mint a múltba révedést, nem mintha azok között nem lennének jók. Ez most…

  Én a Nothing-al valamikor tavaly ismerkedtem, a basszeros Aaron-on keresztül. Tudom egy előítéletes fasz vagyok, de egyébként számomra tök meglepő volt, hogy Aaron, aki tavaly ősszel félmeztelenül bontatta le a Dürert (R.I.P) a Jesus Piece mikrofonja mögött, egy ilyen bandában is játszik. Ez a…