Új év, új lemezek, most bekezdünk egy friss anyaggal pedig még van prótolni való is bőven. De ez jött először szembe idén. Eléggé fáradhatatlan banda vagy projekt? Azt nem sikerült kiderítenem ki vagy kik alkotják ezt a formációt, mondjuk nem is lényeges. Az viszont igen, hogy a tavalyi nagylemez, EP kombó után már itt is van a következő cucc, a legszebb az egészben pedig az, hogy a minőség nem nagyon kopott, a tempó ellenére sem.

A rémálom szerű borító, egy nem túl bonyolult viszont annál hangulatosabb zenét vetít előre. Mondjuk a kép alapján, meglepő lehet, én valami sokkal ocsmányabbat várnék. Ez inkább az tipikus szomorkásan súlyos, bánatosan gyomron taposó málházás. Doom és sludge keveredik, a shoegaze és egy kis grunge lágyabb dallamaival. A gitár morajlik, meg igazából úgy minden. Zizeg és zezeg a bőrőd alá mászik, miközben a dallamok is a  helyén vannak, a siratós ének pedig elvisz a sötéten vonagló érzelmek , szűkös kis házába. Az utolsó dal akusztikus kezdés, majd pedig a rozsdás gitár dörmögése, tökélyre viszi azt  a kontrasztott ami az egész EP-n jelen van, a lágyság és a súlyosság kéz a kézben jár és együtt teszik fel a koronát, erre a melankólikus év indító lemezre. Ami ebben a hideg, szomorkás időben, több mint tökéletes aláfestő zene.