Már két és fél éve, hogy az NGC Prod kiadóval megjelentettük a Shum - Jari Pitkanen kooprodukcióból megszülető noise ambient anyagot a Jeget. Azóta Gábor a legalattomosabb aknamunkát végezve hívta fel ismét magára a figyelmet. Mind a Shum, mind a Phobos projectje is olyan színvonalas termékkel állt elő tavaly, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül, ezért a megjelenések utánra időzítve tervbe vettem vele egy beszélgetést. Tessenek nézni:

A Bandcamp oldalad szerint az elméd első zenei lenyomata 2015 végén jelent meg. Jól számolok, hogy akkor 18 éves voltál?

Még 17 voltam, amikor az első Shum albumot felvettem, nem értettem a producerkedéshez, szóval borzalmasan szólt, nem volt keverve, masterelve, clippelt, mint az állat. Gitározni akkor már tudtam, sőt, szerintem jobban is, mint most, de akkoriban nem az volt a Shum középpontjában.
Még 16 évesen (2015 tavaszán) volt egy zenekarunk Miskolcon pár baráttal Phobos néven, ami black metal akart lenni, de inkább pszichedelikus jamband lett, és nem is élt tovább 2 próbánál, viszont a nevet megmentettem mindenesetre.

Fiatal korod ellenére eléggé sokféle zenét hallgatsz és ismersz. Van egyáltalán olyan műfaj, amiből ne találnál kedvedre valót?

Talán a pirate metal :DDDD

Ezt meg tudom érteni. Zenei hatásaidra lennék kíváncsi. Ha slayeres thrash metalt játszanál, ez a kérdés hülyeség lenne, viszont ismerve a szerteágazó stílusokat, amikben mozogsz, szerintem ez helyén van most.

Amikor más zajemberekkel beszélek, vagy interjúkat hallgatok velem egykorúakkal, akkor többnyire azt mondják, hogy Merzbow volt nekik az áttörés, de sokáig tartott, mire megszerették. Én esetemben addigra már jócskán doom és drone metal zenéket hallgattam, és számomra a fő érték a zenében nem a struktúra, vagy a dallamok, hanem a tónus, a timbre, az összhangzat voltak. Amikor először találkoztam zajzenével, egyből kattant a lényeg. Olyan, mintha kivennéd a lényegtelen elemeket, és csak a puszta textúra marad. Mindezek mellett lényeges volt számomra a Thy Catafalque esztétikája a címek és szövegek alkotásakor, valahogy bejött ez a retrofuturista keverése a folklórnak és a természettudományoknak, szóval hasonló hangulatok elevednek meg énnálam is.
Végső megtérülésem a drone metal felé a 2016-os Sunn O))) koncert volt, ami azóta is a legjobb koncert, amin valaha voltam, pedig egy hónap különbségekkel láttam abban az évben a Black Sabbathot és a Swanst is.
Továbbá a Boris zenekar felfedezése, az ő széles zenei palettájuk játszott közre igazán.

A popzene és a hip-hop is szóbajött korábbi beszélgetéseink során. Nyilván ezek hatásként annyira nincsenek ott a zenéidben, viszont hallgatsz ilyeneket is.

Olyan zenéket is csinálok, de inkább közreműködő producerként. Szóló rapprodukciót nem lennék képes létrehozni az erősen limitált ének/rap és szövegírási képességeim miatt, egy áttörhetetlen falba ütközök mindig, amikor szöveges dalokat kell írnom. A legutóbbi Phobos album sem jutott volna sehova Lenszkij nélkül, mert még annak a rövid szösszenetnek is ő adta a szövegét, amit én énekeltem fel. Továbbá többet küszködök popzene írással és keveréssel/masztereléssel, mivel kevesebb gyakorlatom van ebben, mint a zajban. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy sokkal könnyebb érdekes ambient-, vagy zajzenét összeállítani és komponálni, pusztán ezutóbbiban több a gyakorlatom.
Az első dalaim is többnyire Tóth Norbi barátom régebbi verseinek megzenésítése, még akkorról, amikor mindketten gimibe jártunk.

Ha már Lenszkij. Róla mit kell tudnunk? Nem csak a Phobosban, hanem a Shumban is szerepelt legutóbb.

Ővele 2018-ban találkoztam, a zenéjével elsősorban, mivel már relatíve ismert figura volt a magyar underground trapzenei körökben (Lil Holt), viszont ő nem elsősorban rapper, hanem nagyon tehetséges művész, költő, zenész. Először rapprodukciót akartam, hogy csináljunk, de végül teljesen másféle zenei formációkban kollaboráltunk. Három Shum albumon közreműködik, ahol énekel és kavalozik, illetve van egy közösen alapított goth rock együttesünk Sóvárgás néven. A legutóbbi Phobos album volt az első viszont amit élőben közösen együtt vettünk fel, ő hozta fel a black metal zenekar ötletét, amíg itt volt Miskolcon, szóval újraélesztettük a Phobost és kb 2 délután alatt készült el az album nagyrésze.

Na ez az a dolog, ami talán a legkevésbé hallatszik, hiszen eléggé összeszedett az anyag. És legfőképpen szerteágazó a stílusokban. Ott van benne szinte minden, amivel eddig foglalkoztál. A hétköznapjaid mivel telnek? Tanulsz is, és dolgozol is jelenleg.

Annyi szerencsém van, hogy mind a tanulás, mind a munka jelenleg ugyanazon számítógép előtt történik, a járvány miatti korlátozásokat így tulajdonképp teljesen betartom, nem nagyon van szükségem szinte soha arra, hogy elhagyjam a házat, tehát zenére is több idő marad. Egyenlőre a zenélés inkább eszi a pénzt, minthogy hozná, de vállaltam ezt a hobbit és számolok a költségekkel. Nem is lenne, ami előre hajtana, ha ez nem lenne.

Hogy lehet ez? Itt mindenki sztár, és hatalmas gázsikat szakít, nem? Ja, nem... Hamár sztárság. Álmaid bandájában ki zenélne?

A barátaim :-) Tehát akikkel eddig is zenéltem, vagy közreműködtem. Viszont mindenképp szeretnék egy színpadiasabb, vagy legalábbis színpadra vihetőbb zenekart. Egyedül nem vagyok rá képes, maximum gitározni, vagy a zajongó kütyüimet kezelni a színpadon. Ehhez új tagokon kívül pénz is kell, és itt Miskolcon sajnos nem látok sok esélyt, hogy bármelyiket is megtalálom azokhoz a zenei ötletekhez, amit szeretnék. Illetve helyszínt se ismerek Miskolcon, ahol felléphetnék metalcore-nál extrémebb zenével.

Ez már országos szintű jelenség, nem csak felétek van így. Veszprémben is eltűntek az UG helyek, ahol heppeninget és performanszet lehet csapni. Viszont, ha jól veszem ki a szavaidból, eleve úgy komponálsz, hogy a dalok élőben is megeleveníthetők legyenek?

Sajnos pont nem, nagyon erősen produceri módon készülnek a zenék, az összes zenei "csalással", amit csak elképzelhetsz. :-) Számomra a zene nem sport, viszont pont emiatt teszi nagyon nehézzé a színpadiasítást anélkül, hogy ne úgy nézzen ki a koncertem, mint egy LAN party.

LAN PARTY! :-o Ez mekkora! De a Phobos lemez bizonyos részei már egész jól "játszhatók".

Az mondjuk igen, de ha teljesen élőben akarjuk, ahhoz is kelleni fog egy majdnem Slipknot-volumenű felállás. Én inkább a stúdiólemezektől független improvizációs előadásokra bukok, a Sunn O))) se nagyon szokott konkrét korábban már felvett dalokat előadni a színpadon, minden koncertjük egy egyedi előadás.

Nagyon fura irányt vett az extrém illetve elvont zenei színtér. Számomra az egyik legnagyobb meglepetés a black metal hollywoodi előretörése. Hogy látod a jövőt?

A black metal eredeti formájában már kiégett, és nagyon régóta nem számít rétegzenének. Egyszerűen létezik a többi műfaj közt, és van aki kedveli, van, aki nem, de ismerni ismeri mindenki. Még a harsh noise-ra is ezt mondanám, a kilencvenes évek óta már nem hökken meg senki ezeken. A black metal jövője (jelene) számomra azokban a zenészekben rejlik, akik a kliséket és státusz quokat képesek felrúgni, összemosni teljesen más zenei stílusokkal. Innovatív kedvenc zenekaraim közt szerepelt a Liturgy és a Deafheaven, akik még 7-8 éve mind kapták a sarat a színtértől, most pedig ők is elfogadott részei a közegnek. Kezdenek az emberek egyre jobban kiábrándulni a Burzum-kópiákból, és ez nem rossz dolog. Azt jelenti, hogy több ilyenre számíthatunk. Ebből a tekintetből a mi munkánk nem túlságosan úttörő, de így is meg akartam ragadni a lényegét annak a tömény, mindent beborító hangzásnak és végtelen pusztításnak, amit annyira szeretek némelyik black metalban. Az Izoláció c. záródal próbálta ezt a hangzást legjobban megragadni a rétegelt, többszólamú gitárokkal, kicsit líraibbra is akartam ezt.

Most éppen milyen zenén dolgozol?

Állandóan nekikezdek projekteknek, amiknek a felét  el kell engednem, többnyire azért, mert rájövök közben, hogy túl nagyot vállaltam. Nagyon nehéz egyedül zenélni, és ha zenélek is másokkal, egyeztetni ugyanúgy nehéz, mikor nem tudunk találkozni élőben. Nyilván amikor ilyen nehezen készül valami, azt jelenti, hogy sajnos koncertezésre se lesz sok esély a járvány után sem, de remélhetőleg változik a helyzet, amennyiben sikerül elköltöznöm vidékről. Néha azért engedek el projekteket, mert szétszórt vagyok, és  a kreatív roham csak 1-2 dal erejéig tartott, az az 1-2 dal pedig esztétikailag és minden szempontból nagyon elüt a diszkográfiám többi részétől, szóval azokat is inkább megtartom magamnak.

Még így is, hogy több projectet futtatsz?

Igen. 200 GB csak a projects mappa az FL Studioban.

Mennyire tartod fontosnak 2021-ban a fizikai hanghordozókat, illetve te gyűjtesz-e ilyesmit?

Ha objektíven nézzük, nincs rájuk szükség. A digitális vásárlásoknak kisebb az ökológiai lábnyoma, illetve olcsóbb is lett a streameléssel az embereknek zenéhez jutniuk. Viszont a másik szemlélet az, hogy a zene csak egy élmény. Fölösleges próbálni bebizonyítani az embereknek, hogy a vinyl igazából nem is szól jobban, mint a digitális, de ha ő ettől jobban élvezi a zenét, akkor fölösleges beleszólni, mert a zene arról szól, hogy élvezzük. Személy szerint az én lelkibékém is jobban megtaláltatik, ha kezemben szorongathatok valamit hallgatás közben, olvasgathatom a bookletet, bámulhatom a borítót, épp ezért is értékelem mindig, ha a zenész abba is energiát fektet. Saját zenémnek is nagyon örülök, ha készül hozzá merch, mert úgy érzem tudok olyankor én is adni valamit, nem csak támogatnak.

Ez eddig talán a legösszeszedettebb és legkorrektebb véleményalkotás a témáról, amikkel eddig találkoztam. Melyik a kedvenc fizikai hanghordozód?

A kazetta vagy a CD, nem tudok dönteni. A vinylt utálom, mert annyira kényelmetlen, drága és idegőrlő (mind a használat, mind a lemezjátszók karbantartása), hogy elrontja a varázst. Ezzel szemben a kazetta teljesen igénytelen. A CD is, de annak annyi hátránya, hogy érzékeny a mozgásra és a járművek rázkódásaira, szóval amíg el tudom képzelni, hogy az utcán Walkmanről hallgassak valamit, addig egy Discmant csak a polcon tudok elképzelni.

Volt Sony Discmanem, jól működött, a Walkmanem viszont nem annyira. De tény, hogy a kazettát dobálhatod is, utána ugyanúgy lejátszható. A CD viszont ha "nem olvassa be a lejátszó", akkor kuka. Szoktál viszont floppy-val is játszani 

Azt a Floppy Kick nevű magyar kiadó ihlette, egyik legmenőbb kezdeményezés itthon. Eszembe juttatta, hogy ez is egy nagyon esztétikus formátum, amin 1-2 perces "kislemeznyi" tartalmat kiadhatsz. Nagyon izgi volt a zenét úgy formázni, hogy az elférjen a 1.44 MB méretkorláton belül. Bár úgy érzem a kilencvenes évek technojához ez a formátum stilisztikailag közelebb áll, azért nem gátolt meg abban, hogy kiadjak több drone metal és noisecore kiadványt is floppyn, ezutóbbi pont a Floppy Kicknél jött ki.

Honnan lehet amúgy floppykat szerezni manapság? :-D

Általában a piacon, én esetemben találtam a padláson. Audio kazettákkal ellentétben floppykat már nem gyártanak legjobb tudomásom szerint.

Hogy érzed? Esetleg kimaradt valami? Nyugodtan kérdezz magadtól valamit!

Nagyon jók voltak a kérdések, köszönöm szépen az interjút!