Az év első, hazai, meglepetés demoja. Méghozzá blackened crust Veszprémből, vagy crustanad black? Azt mindenki döntse el maga, a black-et én kicsit hangsúlyosabnak éreztem. Három süvítő dal, abban a stílusban ami egyébként eléggé a szívem csücske. Így még nagyobb öröm, hogy van aki képviseli ezt a stílust is itthon. Ez alapján a pár perc alapján pedig, semmi szégyenkeznivalójuk nincs. Mind három dalban vannak, kiugró pillanatok, egy-egy dallam vagy kiállás, azért nem kell sokra gondolni, az állunkat nem kell azért majd keresgélni. Viszont hibátlanul hoznak egy kötelezőt, amiből még bármi lehet, mert ezek alapján bőven lehet is. A vokál nyers és széppen illik a zenéhez, lehetne kicsit változatosabb is, de ezen kívül nagyon pöpec. Legnagyobb bajom, személy szerint nekem a hangzással volt, ha crust van legyen szar. Zentai Máté keverte a Zug-ban, ő csinálta az Escalate demot is tavaly, ami elég profi munka lett. Ez viszont rossz, még hozzá azért rossz, most figyelj, mert túl jó. Gondolom Máté sose gondolta, hogy egyszer azt mondják azért nem kalppol egy keverése mert túl jó munkát végzett, de itt ez a helyzet. Ha crust akkor csörömpöljön a moslékos vödör, karcoljon a gitár és mosdatlan csöves módjára bűzölögjön az egész cucc. Itt meg túl patyolat minden, sehol a mocsok és piszok, legalábbis nagyon enyhén. Pedig van itt fantázia bőven, ebből még bármi is lehet, főleg ha nyakon öntik majd legközelebb egy kis talicska trágyával a hangzást.