Amit pár hete a Tso elkezdett, ami nem volt más, mint a szerencsétlen pofánk földbedöngölése, na azt a folytatja, jelenleg az egyik legzsírosabb hazai banda, a Havária.

A Rontás 2019 egyik legjobb lemeze volt, épp ahogy a tavalyi split EP is elég erősre sikerült. Jó velem szemben könnyű dolguk van, mert eléggé azt az irányt lőtték be amit eleve szétadok. Black metal, hardcore, mocskos kukatúró crustoskodás, pont az a fajta, amiben a mosdatlanságtól vagy úriember. A címadó dal a klippel már beharangozta, hogy az ami a legerősebb náluk, az nyers és mocskos, de mégis élő hangzás továbbra is meg van. Gábor dobolásást pedig egyszerűen nem lehet, nem tátott szájjal nézni és simán érdekessé tettek, már csak az ő játékával, egy egyébként nem túl izgalmas, klasszikus a "zenekar zenél" videót is. Röviden és tömören, a klippben Gábor lopja a show-t teljesen.

Nem mintha Tamás-ra lehetne panaszunk, ezen a röpke 10 percen is érződik az, hogy nem véletlenül volt a Rákosi sem akkora böszme nagy állatság. A riffek megzabálnak, a szövegek pedig kikanalazzák a szemed. A kémia tökéletes kettőjük között, alig várom, hogy lássam őket a HellVill-en. Lüktet és saját életre kel az egész lemez. A digitalitás rabszolgaságba önönmagát taszító emberiség, arcul köpése. A szövegek nyersek és célre törőek és igzából bőven van ebben a témában annyi, hogy egy hosszabb anyag is kerekedhessen belőle. Mégis én úgy érzem ez a rövid, de elsöprő felépítés elég jól áll nekik. Hozzáteszi azt a punkos, hc-s attitűd-öt amitől ők kilógnak a sorból, keresztben, hosszában és talán még az árnyék is jobb volt fénykorában. Viszont a Vakság-ban olyan dallamorgia van, ami eddig még szerintem nem volt és jól kipattintja a lemez közepét. Edd vagy megesz!