Vannak olyan bandák amik annyira ontják magukból a lemezeket, hogy egyszerűen szinte lehetetlen naprakésznek lenni a munkásságukból. Az egyik ilyen banda az Old Nick, akik 2020-ban kezdték a bohóckodást és eddig 4 nagylemezt, 9 EP-t és 2 split-et hoztak ki. Termékenyek na. Minap néztem, hogy jött-e ki mostanában valami a Grimstone-nál, erre ott az új Old Nick, na akkor egye fene, most legyen már róluk szó végre, mert Ők bizony nagyon megérdemlik a figyelmet.

Még mostanában is szoktam látni, azz az ordenáré, elitista okoskodást, különböző fórumokon, hogy Amerikában nincs jó black metal. Meg, hogy nem értik a black metal, csak az európai a trve stb, stb. Közbe meg a szemünk előtt virágzik az amerikai raw black reneszánsz, jobbnál jobb bandákkal. Akik a rohadt jól eljátszott klasszikus felállásokon át, a határokat tágító őrületekig szinte mindent hoznak, csak győzni kell hallgatni. Az egyik ilyen kiadó egyébként a Grimstone Records, akinél az Old Nick is van. Az Old Nick pedig jelenleg, az egyik top bandája ennek a stílusnak. A zenekar oda-vissza keni-vágja a stílus minden csínját-bínját, közben pedig tudja azt, hogy ez az a zsáner, ami nagyon sokszor túl komolyan veszi magát és nagyon sokszor pont a túl komolysága miatt lesz komolytalan vagy nevetséges. Ez főként igaz erre a raw, vampyric vonalra. Erre Ők eleve adnak a szarnak egy pofont, mert meg se próbálják komolyan venni magukat. Kiröhögik magukat, a stílust és azt is aki hallgatja. Mondhatjuk azt, hogy paródia valamilyen szinten. Meg is van benne az ami a legjobb paródiákhoz kell, az, hogy nem csak ismerik a paródia tárgyát, hanem rajonganak is érte, elfogadják minden hibájával és gagyiságával. Nem is elfogadják, Ők már egyenesen ünneplik, a varázsló kalapos, corpse paint-es baromkodásokat. Minden nevetséges részletett hatalmasra nagyítanak és ezüst tálcán egy pohár vérvörös bor társaságában nyújtják nekünk, mintha ez lenne a mennyei manna és az, az igazság, hogy biztos nem csak én vagyok olyan, hogy az is.

Szóval komolytalan, vicces, már akinek. Viszont itt jön a legnagyobb vicc, hogy ezeknek a hülyéknek egy 30 perces lemezén több ötlet és faszos riff van, mint egy-két nagy ágyú egész életművében. Bekezdenek egy elég erőteljes de klasszikus témával, szinte már el is hitetik, hogy itt egy normális lemezt fogsz hallani. Nem telik egy perc és már jönnek is a trombitáló csontvázak, a kísérteties dallamok és a mókás halloweenezés. Nyekergő gitárok, olyan riffek a közepén, hogy elgondolkozol, hogy azt most gitár adja ki vagy nem. Ezek között a részletek között pedig akár pillanatok alatt váltanak úgy, hogy egyáltalán nem esik szét a dal, meg a lemez se. Kicsit olyan mintha Dracula kastélyából menekülnének, egy vihar közepén, lovashintóval. Nagyon sok minden történik, csapkodnak a villámok, nem látni az esőtől, szikla törmelékek zúgnak a szirtekről, a levegőben pedig a Gróf denevér szörnyei szárnyalnak és támadnak. De ez a rohadt kocsi még is az úton marad, mert biztos kézzel fogják a gyeplőt. Orgona, trombita, nintendós chiptune, fütyürészés gótikus szintizés a black metal galoppozás közepette, ez mind egyszerre vagy éppen külön-külön. Nincs túl bonyolítva semmi, mert attól függetlenül mennyi minden történik, mégis faék egyszerűnek hat az egész, mert minden adja magát, hogy mi miből következik és hova tart. A hangzás fenomenálisan szar, mint ahogy már tőlük megszokhattuk. Maga a lemez meg néha már sok, túlságosan is jó pofa és meg esik az is, hogy átcsap az egész egy idegesítő giccs parádéba, de a szíve mélyén mindenki tudja, hogy valószínűleg ez is volt a cél. Fehér képű vámpírok járják break táncukat a hold sápadt fényében, invitálnak téged és csak annyit mondanak kelet európai akcentussal, hogy buzi aki nem táncol.

spooky 8/10