A Pilorira akkor figyeltem fel, amikor kijött az első nagylemezük, két éve. Akkor azzal promózták magukat, hogy Dylan Walker vendégeskedik az egyik dalukban, én meg úgy voltam vele, hogy ha már Dylan azt mondja, hogy elég jó biztos van itt valami. Meg egyébként is francia. És volt is, hangzás, stílus minden nagyon ott volt, az egyik legjobb debüt volt két éve, még ha azt is éreztem, hogy egyelőre hiányzik még valami.

Néztem, hogy új lemez? Ilyen hamar? Hiszen a Pilori az első bandák egyike volt, amiről ezen a blogon pofáztam. Hogy annak már két éve? Durva belegondolni, hogy a rák covid, hogy elbaszott két évet, mintha egy szempillantás lett volna. Viszont, ebben az egy szempillatásban a srácok nagyon oda ették magukat. Igazából sok változásról nem lehet beszélni, hiszen a recept ugyanaz. Nincs semmi túl bonyolítva, továbbra is maradt a blackened hardcore/crust vonal, csak most már a dalírási procedúra is nagyon beérett náluk. Olyan profi pillanatokkal, mint ami Meurtriére-ben van, a dal első felében mikor megy a blackes tanítgatás, hirtelen felérünk a csúcspontra, mind az ének, mind a hangszerek terén. Olyan érzés, mintha egy szakadék szélén egyensúlyoznánk és nem vagyunk benne biztosak, hogy lezuhanunk-e vagy sem. De csak egy aprócska érintés, egy enyhe fuvallat ki tudja mi volt, de átlendülünk és lezuhanunk, zuhanás közben pedig, az adrenalin az egekbe hág, mi pedig a földfelé, akkora hadcore energia bombába csap át a dal. Sorba váltakoznak a hosszabb és rövidebb dalok. Ördögi menetelések adják áthelyüket a harcigépek irdatlan sebességének és fordítva. Mindezt fülbemászó dallamokkal, már amennyire ebben a stílusban beszélhetünk fülbe mászásról. Jobbnál jobb témák sorakoznak egymás után és próbálnak minket a kárhozat szélére száműzni. Mondjuk ilyen album címmel, ami valami hasonló lehet, mint hogy „Bárcsak a Pokol és az özönvíz sújtana minket”, nem is értem mit vártam. Testet össze zúzó sötét örvény ez, amit a francia nyelv, amit amúgy se értünk valószínűleg, még egzotikusabbá tesz. Egy lágy séta a pokolban, kb mint a Sandmanben, csak ez kicsit mozgalmasabb.

örvénylő 9/10