Mai alanyunk egy kiváló példa lesz arra, amit mindig szajkózok, hogy rohadt izgalmas és minőségi jelenleg az amerikai black metal színtér. Sőt, arra is fenomenális példa lesz, hogy megmutassa, nem csak avarbaszó kiscserkészek, bolond vámpírok, őslakosok, meg fegyverfétises bőrjakós huligánok vannak.…

Megmondom az őszintét, nekem az Imperial a Alphavilleel kezdett el igazán működni. A Robot bál után pedig kezdődött a szopkodós rajongás. Mert ami ott végbe ment az nem koncert volt, az tényleg egy bál volt, egy előadás. A színpadiasság, a stílus és a giccs egy olyan keveréke, aminek fogyasztása…

Úgy látszik a héten maradunk ezekenél a disszonáns vágóhídi húsdarálóknál. Milyen szép is a tervezetlenség, mikor csak impulzívan hányom ki magamból az írásokat, aminek se füle se farka, de nekem legalább jól esik. Nem úgy mint ez a lemez, mert ez minden csak nem jól eső, de a legpozitívabb…

Pár éve még két pofára zabáltam a disszonáns black/death cuccokat, kb az Odium Nostrum youtube csatorna volt a kezdő oldalam, amit gondolom nem kell bemutatni annak aki vágja ezt a témát, aki nem meg gyorsan keresssen rá, mert egy kincses bányában, hogy ha atom beutál szér blastolt death/black-re…