Pár éve még két pofára zabáltam a disszonáns black/death cuccokat, kb az Odium Nostrum youtube csatorna volt a kezdő oldalam, amit gondolom nem kell bemutatni annak aki vágja ezt a témát, aki nem meg gyorsan keresssen rá, mert egy kincses bányában, hogy ha atom beutál szér blastolt death/black-re vágysz.. Azóta eltelt egy kis idő én meg lejöttem a cuccról, más dolgokat hallgattam, most más hangzásba vagyok úgy bele buzulva mint akkor abba. Néah-néha ránézek egy ilyen cuccra, csak úgy random vagy borító alapján és így akadtam rá az Our Place of Worship is Silencere is.

Kettő skac áll a dolog mögött, akik ismerősek lehetnek a Xibalbaból és a Lake of Bloodból is. Itt kicsit másféle móka megy, hiszen nem volt véletlen a felvezetés sem. Bár kicsit csalóka mert annyira azért nem disszonáns a helyzet, éppen csak annyira mint egy francia lány zenekar a frissebb lemezén. Iszapos, kicsit hardcoreos de főként döngölő. Mindenhol azzal jönnek, hogy Morbid Angel riffelés van, ami igaz is nem lehet nem észre venni. Közben meg Tim szét csapja a dobokat, megállás nélkül püföl a csávó, de úgy, hogy van dinamikája is a ritmikának, nem csak blastolás megy ezerrel. A srácok legnagyobb erőssége az, hogy nagyon jól megtalálták az egyensúlyt a dallamok és arcszagatás között. A Covenant of the Fallenben például atom brutál breakdown van, amit bármelyik deathcore banda is megirigyelne, a From the Noisome Pestilence végén pedig egy olyan elszállós kiállás, hogy szinte repülünk a csillagtalan ég felé, az ősi istenek gyomrába.

A hangzás kellemesen füstös és pince mélységű, bár néhol én kicsit sterilnek éreztem, ennek ellenére a csuga-csuga riffek rendesen arcon csapnak, a dob meg dübörög, már csak a csatába szaladó orkok hiányoznak mellőle. A vokált mindketten tolják és kellően undorító és mocskos, köködés és okádás a legfelső fokon, ami a végére kicsit unalomba fullad. Simán elfért volna még rajta a legelején hallható felolvasós dologból. Nagy megfejtések nincsenek, az van, hogy fogták a Blut Aus Nord tördeltebb dolgait, vagyis inkább a francia black cuccokat és nyakon öntötték egy kis grindos sludgeal, meg rengeteg dallammal és olyan jól egyensúlyoztak az arányokkal, hogy minden ismerős érzés ellenére, egy egészen egyedi hangzás világot sikerült kialakítani a stílusán belül. Vagy csak én jöttem nagyon ebből a dologból, lényegtlen csapassátok. Jah, meg olyan szinten szét kentek egy Mgla dalt, hogy a fal adja a másikat.

Pacek 8/10