A Sludgelord Records egyike azon kiadóknak, akik annyira az én ízlésemre vannak beállítva, hogy szinte minden cuccokat meghallgatom. A Planet Loss egy tavalyi lemez egyébként, amit hallgattam is, de akkor valahogy nem adta be. Lehet másra voltam ráállva éppen, vagy csak nem voltam ilyen hangulatban. Most viszont elkezdtek megint mozgolódni láttam, hogy a másik nagy szerelmem, a képregények környékén is  matatnak valamit. Így lepörgettem megint és letaglózó volt a felismerés, hogy mi minden mellet mehet el az ember elsőre, ami rohadt jó.

Már a borító is árulkodik a futurisztikus vonalról, a számozott dalok pedig előre vetítik, hogy valamiféle koncepcióval van dolgunk. Egy idegen bolygó lázadása a téma az elnyomó rezsim ellen, nem is lehetne aktuálisabb. A  Surya, King Goat, Prisa Mata és Aerosol Jesus tagokat tömörítő Walloving tehát egészen részletesen összerakott koncepcióval operál. Rendszerről és politikáról, kirekesztésről, homofóbiáról és rasszizmusról, a mentális betegségek társadalom általi megbélyegzéséről is van itt szó. A hangulat egészen apokaliptikus, a sci-fi-be ültetett Orwelli világkép maximum azért nem ad akkora gyomrosokat, mert ha kinézünk az ablakon, szinte ugyan ezt látjuk. 

A Prologue ügyesen felvezeti, ezt a súlyos és zaklatott fél órát. Az effektek egyszerre taszítóak és rántanak mélyre, ebbe a pusztulásra kárhoztatott világba. Lassan és monotonan ütlegeli elménket egy robotikus kar, az embertelen vokál pedig jelzi, hogy egy idegen bolygón járunk. Egy olyan bolygón ahol, a sludge a grindcore és a black metal él szinte tökéletes szimbiózisban. Az egész rohadt zajos, egyszerre nyomasztóan lassú és zaklatottan gyors, csapkod és ütlegel, próbál küzdeni valami ellen ami nagy előnyben van. Egy perc nyugtot nem hagy, mindig szól valami, minimum egy olyan síron túli zajongás, amitől a hideg futkos minden élőlény hátán. Primitive Man, Full of Hell , Thou, mind kiváló hivatkozási alap.