Kis tacskó koromban csak a bőgatyás odaugatás ment. Aztán jött egy új társaság engem meg berántott a mikrofonba okádás. Évekig rímek környékére se mentem, amíg nem jött a Luke Cage című sorozatban egy bizonyos jelenet. Amikor Cage betolja a fülest, a kapucnit meg fel és a Wu-tang-re szét veri a Siklószájú rejtekhelyét. Na ott éreztem, hogy erre megint szükségem van. Úgyhogy azóta, ha csak immel-ámmal de pörögtek a klasszikusok megint, most meg már nyitok néha-néha újdonságok felé is. Így álljon itt 4 lemez ami nekem mostanában beadta, hátha beadja másnak is.

Hermit and the Recluse - Orpheus vs. The Sirens (2018)

A Hermit and the Recluse Ka és Animoss közös projektje, amiben Ka görög mitológia rajongását éli ki. Ka egyébként is jelenleg az egyik legizgalmasabb rapper szerintem, jobb jobb projektek okosabbnál okosabb témák vegyítve a sajátos stílusával, ami már inkább slam poetry mint rap, de ez a lényegen nem változtat. Az egész lemez, nagyon lágy és simogató mintha egy fekete fehér néma film feliratait olvasnánk. Teljesen átadja Orpheus utazásait és az egész mese melankolikus hangulatát.

R.A The Rugged Man - All My Heroes Are Dead (2020)

The Rugged Man nekem az egyik legszimpatikusabb arc a szakmában. Sose a mennyiségre, inkább a minőségre ment és nem üzletként fogja fel az egészet, mint sokan mások. Ezért is nem meglepő, hogy idén jött ki a harmadik lemeze, miközben már a kilencvenes évek óta űzi az ipart. Van, hogy a gyereke született és azért szünetelt volt, hogy nem volt mit mondania, vagy épp tehetségkutató versenyt szervezett, de most itt van az új lemez. A másik dolog amit szeretek vele kapcsolatban, hogy jah nem jön be minden száma ezen a lemezen se tetszik mind, de annyira pozitív az egész csávó hozzáállása. Mint például a Legendary Looser aminek ha megnézzük a klippjét egyértelmű lesz, hogy a mostanában divatos "emorappereknek" szól, de úgy oltja le őket, hogy közben semmi fröccsögés, hanem a saját szemszögéből meséli el a saját történetét. Mindezt olyan vendégekkel mint Masta Ace, Ghostface Killah vagy Vinnie Paz.

"And after all the motherfucking bullshit I've been through
If a loser like me can do it, then so could you"

Funktasztikus -  Rezonancia, avagy a próféta alvilági zarándoklata (A titkos krónika) (2019)

Érdekes belegondolni, hogy Funk annak idején még Mr. Busta-val nyomult és mennyire külön utakon mentek tovább. Az egyik egy vicc lett a másik meg talán a legjobb hazai MC. Nyers, szókimondó, megalkuvást nem ismerő röviden és tömören talán gy lehetne leírni. Full DIY az egész továbbra is, amiért jár a tisztelet. Ő lent jár a mocsokban, a kiábrándítóan dögletes magyar valóságban. Egyetlen bajom a lemez második fele, sose szerettem az ilyen nyílt oda oltogatós dolgokat, értem én, hogy a stílus velejárója, sőt az oka is megvolt hozzá de nekem ez akkor sem adja.

A-F-R-O A-F-R-O POLO (2016)

A-F-R-O-t én úgy ismertem meg, hog állandóan azt láttam, hogy a The Rugged Man szinte szerelmes valami fiatal gyerekbe, de annyira, hogy nyomja befele mindenhova. Aztán kiderült, hogy ő a nyertese a freestyle tehetség kutató dolgának és hát baszki nem véletlen. Gyereknek olyan szövege van, hogy nem véletlen néz ki úgy mint az afro Einstein. Zsebre tesz egy pillanat alatt és ezen a lemezen talán még húsz éves se volt, de Marco Polo olyat alápakolt, hogy csak pillázok mint hal a szatyorban. Nyers és laza, pont ahogy szeretem.