Elmúlt az év, elég gyorsan és szerintem tele volt király lemezekkel. Lista a Barlang-on nem lesz, mert Forgács-ra már csináltam egyet és nincs hozzá kedvem. Viszont még az év utolsó heteiben belefutottam olyan dolgokba amik rohadt jók és teljesen kimaradtak, következzen ezekből három röviden.

Mil- Spec - World House (2020)

A toronto-i banda debüt anyaga az egyik legjobb dallamos hardcore cucc volt, tavaly, szerintem. Egyszerre tudnak mocskosul dallamosak lenni, azzal érzelmes dallam világgal ami egyből a lelkedig hatol. Az egész a 80-as években meg a 90-es évek elejében gyökerezik. Sokszor lágy és finom, tudnak olyan arcbamászó riffet, hogy csak lesel mint hal a szatyorban. Az énekes hozza amit kell, komoly screamek semmi meglepő, de az őszinteség és az energia csak úgy áramlik belőle. Szóval alpjában old school cucc, mégis tudnak frissnek hatni, főleg amikor trükköznek picit és simán emo meg post hardcore dolgokat adagolnak a füledbe, persze csak nagyon enyhén. Így azért maradnak annak ami, egy bitang erős melodic hardcore bemutatkozás.

Scalp - Domestic Extremity (2020)

Időközben rájöttem, hogy mind három anyag egy debütálás, na mindegy. Metallic hardcore, az új fajta modernebb fajtából. Súlyos és agresszív arcul baszás. Megerőszakolt tetemeket rugdosó, dühös és frusztrált megnyilvánulás. Full of Hell, Nails, Jesus Piece, Kruelty meg minden hasonló, modern durvulás eszünkbe juthat közben. Az arányok nagyon faszák, jók a váltások az abálások és a mamut sonka súlyú döngölések között.

Burning Strong - The Fire Rages On (2020)

A végére pedig kicsit vissza kanyarodunk a Mil-Spec világába, hiszen a Burning Strong is hasonló vizeken evez. Ami itt van az színtiszta örömzenélés, a tagok régről ismerik egymást, voltak is már közös bandákban és ez meg is látszik. Elmondásuk szerint nincs is más céljuk, minthogy a kedvenc hardcore stílusukat játszák közösen. Nincs semmi újdonság vagy olyasmi amit még ne hallottunk volna, ez egy egyszerű örömzenélés, erőlködés és bizonyítási vágy nélkül. Rohadt jó dalok végig, amikben szinte tökéletesen keverik a 90-es évek dolgait egy kis agresszióval, amitől lesz egyszerre húzós de mégis dallamos az egész.