Nem rég volt már itt szó a Rém nevű egy személyes projektről, egy split kapcsán, amin az első EP-je volt, a Fattyú egyik cuccával karöltve. Emlékeim szerint már a busós anyag kapcsán is említettem, hogy jó végre olyan hazai, hagyományörző  black metalokat hallani, ami nem merül ki annyiban, hogy kolbászolunk a havas erdőben, meg sátán meg sötétség. Ezt a kijelentésemet Mr N. az új lemezével még jobban megerősíti, hiszen nem tett mást minthogy fekete fémbe foglalta a Kis-Balaton és Zala iránti rajongását.

Mintahogy kezdtem is, megint csak a klasszikus, északi black metal van terítéken, hol lassabb, hol gyorsabb témákkal. A tremolonak állított oltáron viszont olyan áldozások mennek, hogy még Anubis elégedetten csettintene, mondjuk azt nem tudom, hogy Ő, hogy jön ide de erről a versszakról nekem teljesen ez a kép ugrott be: "Elűzi a félhomályt fut tova az égbolt útján, kitárja templomát melegít az élők húsán." Amiből következik az, hogy a szövegek egyébként nagyon erősek, a tájleírások szinte zseniálisak. Egyből a Zala mentén érzi magát az ember, a természet lágy ölén, a saját magányában, az önnön gondolatainak börtönében. Ehhez jön még az, hogy a sátánvarjú vokál ellenére, egészen jól érthetőek a szövegek. Az pedig, hogy ennyi vendég énekes szerepel a lemezen, változatossá is teszi. Itt van Jim Jones, aki ismerős lehet a Kolpból vagy a Veérből. Knapp Oszkár a Grizzlyből akinek a dallamos éneke a legjobb pillanatokat eredményezik a lemezen. Majd pedig Leiru akinek a szereplése márcsak azért is fontos, mivel ő főként azért van itt, mert zalai születésű és így elég hitelesen adja elő a Zala végén megszólaló Szép Zalában Születtem című népdalt. Ami egyébként már majdnem egy Thy Catafalque szintű népdal feldolgozás, minden pózolástól és kínos erőlködéstől mentesen.

Zeneileg egyébként nincsenek nagy megfejtések, teljes mértékben a klasszikus vonalat kapjuk, mindenféle cicoma nélkül. A tempó váltások azok változatosak, ettől függetlenül sok meglepetésben nem lesz részünk, de ez nem jelenti azt, hogy nem lenne jó, mert amit vállal azt tényleg magas fokon kapjuk. Főleg nyakon öntve ezzel a kellemesen mocskos és kásás hangzással, amitől az egész úgy lesz trve, hogy közben nem érzem kurva kellemetlenek és gáznak az egészet. A ködös, párás, lápos területek hangulatát a hangzással sikerül úgy megidézni, mint a szövegekkel. Ha őszinte akarok lenni, akkor azt elárulom, hogy mióta megjelent hallgatom a lemezt, viszont sokáig nem igazán adta be a derekát hiába próbálkoztam. A nagy fordulat pedig akkor jött, amikor kint voltam a kutyával a falu határában, a réten és szántóföldek között és eközben hallgattam. Akkor éreztem rá teljesen ezekre a szép tájleírő képekre, amik ha nem egy black metal lemezen lennének károgva, simán elmehetnének valami természetbulvár könyvbe is. A végén pedig Vincze Ádámtól kapunk egy bendzsós "hidden tracket" is, mindenféle hóropogós, szélfújós dologgal, ami igazán meghozza a hangulatot és jól esik ebben a 30 fokban. Meg egyébként is, én imádom a benzsót, szóval jöhet minden mennyiségben.

Összeségében egy zeneileg nem túl izgalmas, de korrektül összerakott anyag. Amit a vendég énekesen színesítenek. Viszont ami a lemez igazán erőssége, az maga a koncepció és a hangulat ami rém erős (haha). Meg az, hogy ezt a folkos dolgot sikerült úgy megvalósítani, hogy közben nem tűnik az egész egy giccses izzadság szagú förmedvénynek, mert lássuk be, olyannokkal tele vagyunk. A hagyományőrzés szinte tökéletesen sikerült minden irányba. Eddig a Rém útja elég izgalmas, még ha nem is rögöktől mentes, én kíváncsian várom mit kapunk legközelebb. A lemezt digitálisan már lehet pörgetni, viszont nem soká CD-n is jönni fog, hátha kézbe is vennétek. Előrendelés lehetséges Noctis Sonos Records-nál!

https://www.facebook.com/NoctisSonosRecords

8.5/10

Szeva! Akkor ha neked jó kezdhetjük is. Szóval, ha jól tudom a Rém előtt a Redneck Zömbiez-ben is benne voltál. Azon kívül volt még valamilyen zenei előéleted?

Szia! Először is hadd köszönjem meg a lehetőséget és a felkérést az interjúra és ezúton is szeretném üdvözölni az oldal olvasóit. Nos, igen korábban még valamikor 2010 előtt az egyik alapítója voltam a Redneck Zömbiez nevű zenekarnak, de korábbi időszakra visszanyúló zenei múltam igazából nincs. Azért fura ez talán egy kicsit, mert már gyerekkoromban is rengeteg zenész vett körbe. Több olyan barátom és ismerősön is van a tizenéves koromból, akik akkoriban ragadtak először hangszert a kezükbe és akárcsak pár évvel később is jóval előrébb jártak zenei téren, mint ahol én most tartok. Volt bennem egy minimális ambíció már 12 éves koromban, mert akkortájt lettem hatalmas Primus rajongó és nagyon szerettem volna basszusgitározni akkoriban. De mivel a tinédzserkori pénztárcámat a másik két hobbim, a képregény és a filmek (iszonyat addikt mozilátogató voltam akkoriban) teljes kiürítették minden hónapban, ezért a zenélés háttérbe szorult. Aztán amikor a Redneck teljesen földbe állt akkor döntöttem el, hogy hangszert fogok a kezembe életemben először és nekiállok valami olyan zenét csinálni, amihez én is elég leszek egyedül. Mivel a black metal szívem csücske és mivel ahhoz a zenéhez, amit én csinálok nem kell nem zeneművészeti egyetem nem is nagyon volt kérdés, hogy milyen irányba induljak el.

Én már el is felejtkeztem a Zömbiez-ről, pedig akkoriban nagyon bírtam, mindig belecsempésztem a szerepjátékos lejátszási listába. Miért mentetek szét? Mert egyébként elég patent kis banda volt, egyedi koncepcióval és egész jó témákkal, amiből bőven lehetett volna ennél is komolyabb dolog.

Mindigis egyfajta „hobbizenekar” volt. Volt egy időszak, amikor próbáltuk komolyan nyomni a dolgot, de ha megnézed kik alkották a zenekart akkor láthattad, hogy legalább a fele olyan ember volt, akinek volt mellette legalább egy, de volt, akinek 2-3 másik komolyabb bandája. Nagyjóból senki se tudott és nem is nagyon akart annyi energiát belefektetni a dologba, hogy esetleg több legyen benne, mint ami volt. Emiatt a 3-4 alapember mellett mindig az dobolt, gitározott vagy énekelt a zenekarban, aki épp arra járt és ráért. Szerettünk összejárni próbálni, piálni és elcseszni az időnket együtt. Ez volt a dolog egyik fele. A másik fele pedig, hogy túl sokan voltunk benne. Minden 3-4 fős zenekarban akad 1 vagy maximum 2 hangadó, aki erősebb és agresszívabb személyiségjegyekkel rendelkezik, mint a többiek. Egy zenekarban, ahol van 2 gitáros, 1 basszusgitáros, 1 dobos és 3 énekes ott több ilyen ember is összeverődik. A többit szerintem nem kell részletezni. Szerettem nagyon azt az időszakot, de ha reálisan nézem, ennél nagyon több nem volt benne.

És volt szünet, vagy egyből jött a Rém? A koncepció egyből meg volt, vagy közben alakult ki , hogy milyen legyen az első anyag?

Tavaly egész jót ment a hazai crust mezőny. Volt egy Graveolutionünk egy MassReactionünk is, jah meg a Doomsday Junk For The Useless Drunk, amin szerepel a legjobb hazai crust dal az Esthajnal személyében, bár az 2019-es, na mindegy. A lényeg, hogy megint a szemünkbe kennek egy kis piszkos, még hozzá az Anchorless Bodies, a Hypocrites Breed és a Satelles tagokból verbuválódott VLKN, jelentsen ez bármit is.

Az első lemez 22 percben pirít oda. A recept meg szét metalozott crust, dübörög a D-ütem, meg közösbe mocskolódik a csorda vokál. Egyébként egész jó témák és pofás kiállások vannak, amik még nagyobb erővel lendítik tovább a dühből és frusztrációból táplálkozó kitöréseket. A dallam világ kellemesen északi, mégis párszor bedobtak olyat amire simán felkaptam a fejem, amik nem a szokványos crust iskola hangzása vagy dolgai és simán behánytak pár "banger" számot is, mint a Burning, a Worldchanger vagy a klippes Problem-Reaction-Solution. Persze azért akadnak töltelék dalok. A hangzás egészen jó, ahhoz képest, hogy elméletileg otthoni körülmények között készült, a MassReactionös Toto segítségével, bár nem is én lennék, ha nem mondanám, azért egy kis mosdatlanság még elfért volna. Az éneket pedig egészen erőteljesnek éreztem. Nekem egyébként az Anchorless Bodies gyengéje mindig is az ének volt, annak ellenére is, hogy oda tudnak durrantani akkora himnuszokat mint például az Ifjak Szíve. Ehhez viszont úgy érzem sokkal jobban illik Márton dühös és nyers hangja, meg technikája.

Fullra politikába tolják a srácok és ez jól is van így. Én mindig örvendek ha valaki zenében hallatja a hangját, attól függetlenül, hogy egyetértek vele, vagy nem. Azért az esetek többségében, az ilyen hardcore-os, crust-os mókáknak egy rugóra jár az agya. Meg igazából sokszor el is mennek, olyan kirekesztő szélsőségek felé amik ellen felszólalnak, de most nem ez a lényeg. Az erőszak, erőszakot szül mondja a zenekar és sajnos ez egy olyan igazság amit nap mint nap tapasztalunk a bőrünkön. A Grief végén kapunk egy klaszikus Mézga Családos részletet is lezárás képpen, ami egyébként szinte tökéletesen leírja a mindennapjainkat. Noha ez az oltás ellenes téma ami itt előjön, jelen helyzetünket nézve nem lehet véletlen, és itt számomra már kicsit félre csúszott az üzenet. Mert az oltás szerintem nem politikai téma, még akkor sem ha próbálnak sokan azt csinálni belőle. Attól még, hogy a rendszer nyomja nem lesz szar. Szar az oltás meg átverés, meg birka mindenki csak azért mert O1G akkor igazából ugyanazt a szemellenzős, demagóg narratívát követjük amit a hatalom is diktál, meg egyébként az ellenzék is. Közbe meg én sem értek hozzá csak pofázok, lehet nincs is igazam, kitudja. Lehet nem is erről szól, akkor meg a kurva anyám oszt cshő.

Ui: Mivel a srácok meglátták, hogy lófaszságokat beszélek, ezért Atillától kaptam egy kis kommentárt:

"A Mézga Család jelentre szeretnék kitérni vagy magyarázni, ezt jelen esetben elengedhetetlennek tartjuk, hogy tisztázzuk. Nem az oltás miatt raktuk bele a végére ezt a jelentet, hanem a szigeten uralkodó egyén miatt, aki teljes mértékben hasonlít, a mi vezetőinkre, hogy a népe elé helyezi az anyagi javakat és biztonságát, mintsem velük törődjön. Mellékesem pedig, hogy minden az övé a szigeten.
Ha az otlásos részt kivesszük a végéről nem lett volna kerek a történet, mivel a legvégén, elhangzik, hogy "a vulkán idecsalogatja az embereket", és a VLKN = vulkán."

7.5/10

Idén már volt egy új Turnstile dal, nem is volt rossz. Most viszont a semmiből begurítottak egy új EP-t, amin rajta van az előbb emlegetett Mystery meg még három dal, amiből mondjuk az egyik csak egy átvezető, szóval kettő. Nekem ezek a baltimore-i srácok személyes kedvenceim, szóval ha fullos elfogultságot tapasztalsz ne lepődj meg, mondjuk, ha eddig is olvastad amiket ide írkáltunk ez nem lesz újdonság, hogy az egész teljesen szubjektív.

Elég messze vagyunk már a Nonstop Feeling vagy éppen a Pressure to Succeed hangzásától. Ha nem jött át a Time & Space elnirvanasodása, akkor valószínűleg ez sem fog. Talán még mélyebbre mentünk a nirvanaba, a nyers hangzás legalábbis köszönő viszonyban sincs és ez így is van jól. Tök felesleges lenne, hogy ők is tolják tovább a 80-as, 90-es évek hangzását, hiszen van arra pár tucat banda amik még jók is. Az pedig egyértelmű, hogy ők most elkaptak valami flow-t és nagyon ráéreztek valamire. Ami picit lightos, picit post-hardcore talán még indie is, de 100% Turnstile és hardcore. Hiszen mi hardcoreabb annál, hogy szarni bele és csinálni azt ami nekünk tetszik?

Az egész lemez mindeössze 8 perc, erre is elég sokat kellet várni, de én teljesen elégedett vagyok a hosszát kivéve mindennel. Már a Holiday simán bekezd egy olyan témával, amire nem lehet nem bólogatni.  A visszhang ének megmaradt, viszont Brendan sokkal jobban nyomja a dolgokat. Az ilyen apró kis zörejekről és hangokról meg nem is beszélve, amik színesítik az egészet. A borítót elnézve és a zenét hallgatva pedig simán ilyen fülledt, nyári hangulata van az egész anyagnak, szóval tuti nem véletlen, hogy most jelent meg. Viszont annak ellenére, hogy osmány mód dallamos az egész, mind zeneileg mind ének ügyileg, olyan szinten tele van energiával, hogy majd szétrobban. A T.L.C-vel pedig megmutatják, hogy tudnak még ők ilyen félmeztelen gitárlóbálást is, ha akarnak. Az egész EPhez egyébként Brendan rendezet egy kis filmet, ami kicst művészkedős, de igazából a képivilág ennek ellenére is teljesen hozza azt a hangulatot amit a zene is. 

9/10

Ha jól számolom már hat év telt a legutolsó Yautja lemez óta, ha nem számoljuk az év eleji splitet a Chepangal. Az azért rengeteg idő, stílusok emelkednek fel és buknak a mélybe ennyi idő alatt. Mondjuk ha te vagy a Yautja úgy is leszarod, nem mintha olyan nagyon eredeti dolgot csinálnál, mert egyáltalán nem, sőt inkább csak időt állót. Ami abban nyilvánul, hogy rengeteg stílus van keverve, lyen vagy olyan arányban. Szóval nincsenek divathullám lovaglások, hanem csak jó dalok és hangzás, na meg kiváló kutyulási érzék.

Az The Lurchel egyébként a Relapsehez igazoltak, meg is érdemelték a nagy kiadót és abból is egy az ő hozzá állásukhoz illőbbet sikerült kikapni. A Yautjaban az a jó, hogy pont a sludgenak annak az ágában motoszkál ami az én szívemhez a legközelebb van. Mostanában inkább az ilyen stoneres, füvezős cuccok mennek. Sokan már elfelejtették a stílus gyökereit, meg azt, hogy mi is az a Black Flag. Na, ők nem, sőt fogtak még egy kis death metal meg grindcore és azt is beleverték a turmixba. Ebből sikerült egy nagyon mocskos, agresszív de mégis okosan összepakolt mixet kihozni. Ez is adja a legnagyobb erősségét a lemeznek, hogy nagyon változatos. Épp úgy vannak pöcegödör menetelések, mint Hős utcai atomgyors késelések. A gitár sokszor csak vernyákolva hullámzik, a vokál meg kínlodik mint egy törött lábú sakálkutya. A dob meg közben olyan dinamikus, mint maga a jó Isten. Hét perces dalokat is simán megtöltenek hardcoreos káoszzal és dögkút lassulásokkal, hogy egy percig sem unatkozunk. Egy kis kettőségget is érzek a dologban, mert meg van a mosdatlan hangzás, az abálás és lassú kapálás egyaránt, viszont tényleg olyan jól átgondolt dalszerkezetek vannak, szinte sehol nem lóg ki a lóláb, mindennek meg van a maga helye és ideje. Mindennek meg van a eleje és a vége, mivel mit készítenek elő vagy vezetnek le. Egyszerűen túl jó és tűpontos a dalszerzés, hogy számomra már kiveszik belőle az ösztönösség és a vehemens örjöngés. Mert végig tudom jól, hogy szinte patika mérlegen mérték ki azt, hogy mikor minek kell jönnie, hogy a legtökéletesebb hatást érjék el. Ez persze másnak lehet nem hiba, sőt lehet emiat tetszik neki még jobban, viszont nekem picit megöli a varázst.

8/10