Tavaly, sőt előtte is év végi listás anyaggal rukkolt elő a Soul Glo, így az sem meglepő, hogy nekem nagy kedvenceim. Főleg úgy, hogy olyan érzekkel keverik továbbra is a noise, rap, screamo és hc dolgokat, ahogy jelenleg nem sok mindenki.

Most három dal van, három nagyon különböző dal. Az FL STYLE PERMZ a tőlük szokásos, erőszakos gépesített hip-hoppal támad, amiben van bőven a modern trap-ből és a kísérletezésből is. A modern társadalom, ami egyenesen a vénádba fecskendezi a gyűlöletet, itt tökéletesen megjelenik, a hasonszőrű előadók rinyálása nélkül. A ROLLING LOUD, HEAR ME CRY meg bekezd egy baszó thrash-es riffeléssel, hogy aztán egy döngölős screamo kerekedjen belőle, ahol a középtempős menetelés tökéletesen keveredik a cséphadarással és Pierce acsarkodásával. Na de a lényeg, az a harmadik és egyben utolsó dal. A CREAMO DEL BARRIO már eleve gyanús, hogy spanyolul van a cím. Sztán a sejtés be is igazolódik, a vendég énekes személyében aki egy bizonyos Juanchizeta, akiről egyébként sok mindent nem találtam. Viszont a dal nagyon érdekes, egy ilyen szokványos lágy, romantikus latinos dalnak van felvezetve, mind énekileg, mind hangszeresen. Bá Pierce bele-bele magyarázása már elve sejteti, hogy lesz itt valami durvulás is. Amit aztán lassacskán vezetnek fel, a feszültésg nő, a dob nagyon húzós, a háromnegyedénél a kiállás zseniális, a nyekergős gitár is ütős. Viszont valahogy a katarzis mégis elmarad a végére, lehet dierkt hagynak lógva, vagy nem tudom, de én vártam valami robbanást ami vegül elmaradt. Ennek ellenére, hibázni megint nem sikerült a philadelphia-i srácoknak és remélem továbbra is ilyen minsőgében és ilyen időközönként jönnek a dolgaikkal.