Nézd meg baszki nem hagynak békén este hatkor sem, mert ezek itt versengenek, hogy ki tud több mocskot a világ szabadítani. Szóval itt van a másik kománk új klipje is. Az átkozott gémes-kútból felszálló mételyes kipárolgásokból született, agysorvasztó gombákat zabáló, Tar Bélásan roskatag misztikus sámán járja beteges táncát, a puszta magányában.

Tavaly a Converge, mik or kihozta az Endless Arrow EP-t, már nagyon mondogatta, hogy idén valami nagy dobást kell várni tőlük. Meg is jött ez a nagy dobás, viszont nem mindenkit dobott meg annyira, mint arra számítottunk volna. Én személyszerint az összes Converge lemezt szeretem, valamelyiket jobban valamelyiket kevésbe. Próbálkoztak is már sok mindennel, a hardcoreon kívül is. Az, hogy 50-hez közel is hiszti hardcore-t csinál az ember és, hogy ez mennyire hiteles, azt döntse el mindenki maga. Viszont ezzel a kollab lemezzel kicsit az, az érzésem, hogy le próbálták vetkőzni azt, hogy ők  csak egy hiszti hardcore zenekar. Hiszen ilyen szintű együtt működést simán kihozhattak volna egy új név alatt is, de mégis úgy dönöttek, hogy nem.

Ez az együtt működés pedig úgy néz ki, hogy a zenekar mellé beszállt még Chelsea Wolfe, énekes dalszerző/gothic királynő és Stephen Brodsky a Cave In-ből, aki egyébként volt már tagja a zenekarnak is. Az eredmény pedig egy lemez, ami se nem Converge, se nem Chelse Wolfe vagy Cave In, hanem egy picit mind és néha ez, néha pedig amaz kerül fölénybe. Amit nem lehet el venni ettől a felállástól, hogy a lemez nagyon változatosra sikerült. Van a Convergeet idéző hardcore durvulás, de van lágy, andalgó, gothicus, folkos dal, pont ahogy post-metal montrum is. Jacob szemszögéből tényleg ismeretleneb vizekre eveztek, még ha érzelmileg és hangulatilag nem is olyan nagy a változás. Egyébként sokszor teljesen indokolatlanul ugrottak be, teljesen más bandák témái vagy hangzása. Mint például Chelsea hajlításai a Lord of Liars-ban, tiszta Karyn Crisis volt, főleg a boszorkányos doomos dolgai ugrottak be. A Failure Forever-ben pedig egy hatalmas adag Mastodont éreztem, ezek persze nem rossz dolgok, inkább csak érdekesek. Ha már Chelseanél tartunk, az ő hangja és témái talán a lemez legjobb pillanatai, mondom ezt úgy, hogy nem vagyok a solo dolgainak nagy híve ( Forza Lingua Ignota!!). A hajlításai és hangszíne szinte összeolvad a zenével, legyen az sötétebb, lassabb doomos rész vagy valamelyik élesebb, gyorsabb pillanat. Bevallom néha gondoltam is magamban, mikor Jacob is becsatlakozott, hogy oohh faszom kussoljál már.

A hangulat és az érzések, a Converge világát idézik, meg igazából Jacob szinte bármelyik bandájáét. Talán a jó párhuzam még a Wear Your Wounds, hiszen az zeneileg is ide vág valamennyire. Bármennyire is hatnak zsigerekig a témák, sokszor kilóg a lóláb. Igazából hangulatomtól volt függő, de sokszor éreztem, hogy valami nem klappol. Túlságosan is giccses és kinyilatkoztató rengeteg pillanat, mintha az operában lennénk és szét tárt, csapkodó karokkal önteénk a világra a fájdalmunkat, minél hangosabban. Ami nem baj, viszont én ettől kicsit álművészinek és őszintétlennek éreztem a produkció jó pár pillanatát, így sokszor volt amikor inkább kizökkentett, sem mint berántott volna. Az esetek nagy részében én még mindig azt vallom a hiszti zenéknél, hogy " azoknak fáj a legjobban, akik nem beszélnek róla", így amikor nagyon hangosan, nagyon apikusan mondják mennyire fáj, nem érzem csak hallom amit mondanak. Ettől függetlenül, ez tényleg egy különleges lemez lett, ami viszont kedvemtől és hangulatomtól függően, nem mindig talált be minden pillanatával

7/10

Van ez a banda aminek se kimondani, se leírni nem tudom a nevét és mindezek mellet az előző anyaguk, az egyik kedvenc black metal lemezem. Így nem is volt kérdés, hogy várom az új lemezt és általában mindig nagy elvárásokkal, ha a kedvenceimről van szó. Nem tehetek róla, ilyen kis rajongó, érzelmes típus vagyok. Az előzmények egész jók voltak, sőt a Makó Dávidos kollabb pedig több mint kecsegtető.

Ők sosem voltak az a tipikus black metal zenekar, bár ha már az én kedvenceim ez valamelyest sejthető is. Post-black metalnak simán mondom, bár elég sok kísérletezésük túl mutat ezen a besoroláson is, elég csak a klippes Immortal dalra gondolni az aktuális lemezről. Főszerepben továbbra is a dallamok és az atmoszfére teremtése van. Egy olyan világ megalkotása ami egyszerre gyötrelmes, de mégis van benne valami romlott szépség és melankólia. Elég jól lavíroznak a simogató dallamok és a klasszikus tremolos süvítések között. Legjobban kiemelendő ahogy Tobias a dobbal leköveti a lágy részeket és az abálást is, simán úgy lopja a showt mint pár éve a Dürerben, ahol szinte igéző volt a játéka, már ameddig láttam (kurva anyád volán). Azt kijelenthetjük, hogy eddig ez a legváltozatosabb és legkísérletezőbb lemezük. Ez a vérfrissítés vagy legalábbis letisztázott irány nagyon jót tett a zenekarnak. Eddig, azért hiába volt mindig egy lágyabb post-rockosabb oldala is a bandának, mindig is kemények maradtak zeneileg. Vagyis inkább azt mondanám, hogy az összkép a végére mindig úgy jött ki, hogy ők azért egy zúzós ( fhu de utálom ezt a szót) black metal zenekar. Na ezt most már egy kicsit felrúgták, ami minden haza beszélés nélkül az Immortalon vehető észre a legjobban. Makó Dávid ide vagy oda, ez lett a lemez legjobb dala is. Tökéletesen egybe fésülték a két zeneivilágot és abból született valami, amiben mindkettő formáció benne van, de valahogy mégis másabb és egyedibb, mint külön-külön. Egyszerre van jelen egy keserédes már-már popos íz, de közben pedig egy harcias küzdeni vágyás is, Dávid hangja pedig hibátlan. Kicsit furának érzem, hogy miután ennyire kilépnek a komfortzónájukból, mert bármennyire is kísérletezők szerintem ezzel a dallal azt tették, egy sokkal klasszikusabb hangszerelésű, az északi fekete fémeket idéző aprítással folytatják. Mintha félnének, hogy mi lesz ennek a következménye és gyorsan bedobták a Morgent, hogy "nyugi van tesók ilyet is tudunk még!" Persze ez sem egy szokványos "üss és fuss" norvég black metal, de egy olyan húzás amin nem lepődök meg tőlük.

A be és levezetést kivéve a dalok maguk nagyon hosszúak, viszont mind szépen meg van töltve végig. Azt nem mondanám, hogy minden váltás, téma vagy éppen hangulat fokozás működött volna nálam, többször is éreztem, hogy elmarad a katarzis. Ami azért volt fájó, mert a felépítések és a dalok struktúrája pedig szinte kiváló, éreztem, hogy itt valami hatalmasnak kell következni, mégis párszor besült a dolog számomra. Sokkal bátrabban is nyúlhattak volna a kísérletezősebb irányba, így kicsit tesze-toszának érződik, hogy elindulunk valamerre, de aztán mégis vissza kanyarodunk a régi irányba. Ez persze lehet tudatos, hogy nem akartak egyből mindent eldobni, de engem zavart. Főleg, hogy az utolsó Haven című dalnál már megint nagyon megugrottak, egy nagyon negédes irányba, ami a dal címét olvasva valószínűleg szándékos volt, az énekkel sikerült egy éteri és angyali hangzásra, hangulatra hozni lezárást, több hasonlóra vágytam, de valahogy még sem működött, szóval a végére lehet csak nekik volt igazuk a felépítéssel. A végére kicsit negatív felhangú lett az ajánló, de ilyesmiről szó sincs! A Finissterret nem sikerült megugrani, lehet nem is az volt a cél. Nem ez a legjobb lemezük, de az biztos, hogy a legváltozatosabb és nekem tuti ott van az idei legjobb black cucmákok között.

8/10

Először is köszönöm, hogy elfogadtátok/elfogadtad az interjú felkérésünket. Én nagyon örülök neki őszintén szóval egy időben nagyon sokat hallgattalak benneteket egy nagy nehezen beszerzett másolt kazin. Az interjú kérdéseire Tímár Zoltán, az Enemy Efforts dobosa válaszol. Zoli! Mesélj egy kicsit először a magatokról. A zenekar megalakulásáról, illetve felbomlásáról reunionról

Az együttes 1994 tavaszán alakult, több helyi banda tagjaiból. Ez az időszak inkább egy próbálkozás volt, vagy nevezzük útkeresésnek. 15-16 évesen.... Az volt a cél, hogy valami újat csináljunk, ami a környéken még nincs. Egy hardcore, thrash, punk vonalban gondolkodtunk némi death-grind beütéssel. Alapító tagok: Nagy Lajos: basszus. Schmidt Krisztián: gitár. Tímár Zoltán: dob. Mivel frontemberünk nem volt így instrumentális zenét játszottunk.  akkoriban ez nem volt stílusidegen) De be kellett látnunk, hogy ez a zene megkíván egy karizmatikus énekest, vagy hangszeres frontembert. De helyben nem találtunk. Egy 11 számos 40 perc körüli demót vettünk fel, házi körülmények között. (azokban az időkben ez természetes volt.) A youtube, facebook stb ismeretlen fogalom volt. A kazettákat is házilag másolták a bandák. (Ez az album nincs feltöltve semmilyen felületre, csak személyesen tőlem lehet beszerezni) Az együttes első időszaka ezzel a felvétellel és kb: 10 fellépéssel le is zárult. (Az utolsó pár hónapban csatlakozott a bandához Bullás Gábor gitáros.) A basszusgitáros főiskolai tanulmányai miatt elköltözött Szentesről. Én pedig az akkor még kötelező 1 éves sorkatonai szolgálatomat töltöttem. (1995-96).------ Az ENEMY EFFORTS története igazából innen kezdődik. A katonaságban eltöltött évem alatt teljesen újraszerveztük a bandát. Krisztián egy helyi grindcore bandában (SUNSTROKE) is játszott ezen időszak alatt. 96 tavaszán leszereltem és összeszerveztük a bandát, az ismerős helyi haverokból. Elkezdődtek a kemény próbák. Heti 4-5 alkalommal zenéltünk! Fanatikus volt mindenki. A cél ekkor is az volt, mint korábban. Nem akartunk másolni nagy, ismert bandákat, hanem próbáltunk valami egyedit összehozni. A zenei stílus egyértelműen hardcore vonal volt. Akkoriban nem volt a környékünkön hasonló stílusú banda. Természetesen ránk is, mint minden más együttesre, hatással voltak a nagyok, a példaképek. Pl: Biohazard, Slayer, S.O.D. D.R.I. Anthrax stb... Viszont mindannyian más-más irányvonalakat is hallgattunk. Ebből állt össze az Enemy Efforts zenéje. (Azt külön jegyzem meg, hogy akkoriban Szentesen nagyon nagy underground élet volt! Külföldi bandák is léptek fel nálunk. Országos hírű volt a Graffiti klub) Az ENEMY EFFORTS klasszikus felállás tagjai: Schmidt Krisztián: gitár-vokál. Bullás Gábor: gitár. László Péter: ének. Jucha Árpád: ének. ( ő rövid idő után kilépett a bandából)   Vígh György:basszusgitár. És Tímár Zoltán: dob.--- Első körben egy házi demót rögzítettünk, majd 1997 tavaszán a szolnoki Denevér stúdióban a debütáló albumunkat. Amin 7 nóta hallható. A Valóság Felszínén címmel jelent meg kazettán. 250 db készült összesen. Relative nagyon gyorsan elfogytak a kazetták. ( Azokban az években egy vidéki underground bandának, nem volt könnyű dolga. Nehézkes volt a reklámozás, promotálás, koncertszervezés. Kevés volt a médiafelület stb. Fentebb írtam, hogy a youtube és a ma használt felületek teljesen ismeretlenek voltak. Az anyagi részéről nem is beszélve. Nem állt mögöttünk manager, pénzember. Mindent saját erőből, és pénzből kellett megvalósítani. Csak a fanatizmus vezérelt mindenkit. Mindezt gyerek fejjel.)

1996-ban és 97-ben az együttes elég aktív volt. Bár nehéz volt fellépéseket szervezn , pláne úgy, hogy ismeretlen volt a net fogalma, de megoldottuk valahogy. Telefon, rengeteg levél, kazetták postai úton feladva stb. Bérelt öreg zsigulival és dobozos barkasz autókkal mentünk, amik sokszor lerobbantak. De volt olyan is, hogy busszal vagy vonattal tudtunk csak elmenni fellépni. Úgy néztünk ki, mint egy karácsonyfa. Mindenkinél volt egy állvány, pergőtok, gitár, cintányér stb. De félre a tréfát...nem volt egyszerű időszak, mégis élveztük. Meg volt a maga szépsége. Sikerült fellépni a legendás "fekete lyukban " is, ami akkoriban nagy dolognak számított egy vidéki bandának.  Pláne gyerek fejjel. Szinte minden akkoriban ismert hardcore, punk, thrash csapat társaságában sikerült játszani valamelyik nagyobb városban. De kisebb településeken is nagy zenei élet volt akkoriban. Sorolhatnám a neveket... A lényeg az, hogy a 97-es évet végigkoncerteztük a kiadott albummal, majd az év végén Vígh Gyuri basszeros kilépett a csapatból. Nem találtunk a helyére megfelelő társat, így Bullás Gabi gitáros vette át a basszus posztot. Ez a négyes 98 tavaszán szintén a szolnoki Denevér stúdióban felvett egy 3 számos EP-t Törekvések címmel.

Kicsit változott a stílus. Maradt a hardcore alap, de komplexebb, kicsit lassabb lett a zene. Hosszabb nótákat írtunk. Nem tudatos döntés volt! Ez jött belőlünk! Nem akartunk megfelelni senkinek és semminek. A kritikák jók voltak, de a Leukémia irányvonalához hasonlították a csapatot. Ami természetesen megtisztelő volt, de eszünk ágában se volt utánozni, másolni őket. Ez a kazetta szintén 250 darabszámban jelent meg, ami gyorsan elfogyott. (eredetileg 5 nóta került volna felvételre, de anyagi okok miatt csak 3 számot tudtunk felvenni. fontos volt a minőség, amit a Denevér stúdió és Cserfalvi "Töfi" Zolimár akkoriban is garantált. Így inkább a kevesebb néha több elv döntött) Utána elkezdtünk dolgozni a második nagylemez anyagán, ami sajnos félidőben megtorpant. 99-nyarán Krisztián kilépett az együttesből, majd Peti is követte. (külön jegyzem meg, hogy kizárólag anyagi és egzisztenciális okokból.) Első körben Pestre, majd Angliába mentek dolgozni ......Ekkor letérdelt az Enemy E megmaradt legénysége. Úgy volt, hogy ennyi és vége egy időre. Elveszíteni egy alapító gitárost és egy szintén a kezdetek óta fix frontembert az nagy gyomros. De Bullás Gabival úgy döntöttünk, hogy nem adjuk fel, tovább visszük a bandát. Bár egy Szentes méretű városban szinte lehetetlen pótolni két alapító tagot, pláne ebben a műfajban, de mi megpróbáltuk.

A baráti körben gyorsan megtaláltuk az új frontemberünket Hangai Gábor / Hakky/ személyében.   Ismerte az együttes számait, gyorsan megtanult mindent. Bullás Gabi visszavette a gitárt, az eredeti hangszerét. Sajnos másik gitárost akkor se találtunk mellé és a basszus poszt is üres volt egy ideig. Végül Hajdú Szabolcs / Borzi/ -ra esett a választás. Ő nem játszott korábban más bandákban, de aránylag gyorsan beilleszkedett. A már félig kész album befejezése volt a cél, így csak pár fellépésünk volt abban az évben. 2000 januárjában szintén a szolnoki Denevér stúdióban vettük fel a nagylemezt. 5 nap alatt.  Örökölt gyűlölet címet kapta az album. 11 szám 42 perc. Tárgyaltunk kiadókkal, de végül szerzői kiadás lett, a Denevér records segítségével.

Ez az album már CD formátumban is megjelent a kazetta mellett. 300-300 db készült mindkettőből. (néhány darab még tőlem beszerezhető) Megkezdődtek a fellépések az új album dalaival. Elég jól fogadták az anyagot. Elindultunk egy tehetségkutatón is, ahol 2. helyen végeztünk. Mezőtúron nyertünk egy nagyszínpados fellépést.  Az album dalainak hangvétele kissé mogorvább lett, a szövegvilág is. Előtérbe kerültek a thrash elemek. Ez a felállás 2002-ig működött. Utána ismét bekövetkezett az ami korábban. A basszeros egy ösztöndíj keretén belül az U.S.A.- ba ment nyelvet tanulni, a frontemberünk is   külföldön próbált szerencsét. Ez az Enemy Efforts feloszlását jelentette. Úgy éreztük Bullás Gabival, hogy parkoló pályára kell tenni a bandát egy időre. Belefáradtunk a tagcserékbe. Ezekben az években már több tehetséges fiatalabb banda bontogatta szárnyait Szentesen "nu  metal"és egyéb vonalon is. Volt 1-2 futó projekt, amiben részt vettünk, de ezekből albumfelvétel nem lett. Inkább csak ketten zenélgettünk a próbatermünkben. Egészen 2006-ig inaktív volt az Enemy E. Ebben az évben megpróbáltuk újraszervezni az együttest.

2007-re sikerült újraszervezni az együttest és elkezdődtek az aktív próbák. Az akkori felállás: Bullás Gábor: gitár ---Pataki Tamás: basszusgitár---Tímár Mátyás: gitár (nem a testvérem, csak névrokonok vagyunk) és Tímár Zoltán: dob.  Mivel nem volt frontemberünk így a három gitáros felosztotta a szövegeket egymás között. A fő cél egy új Enemy E album elkészítése volt. Ebből egy 5 számos házi stúdió demó felvétel valósult meg első körben, 2008 őszén.  Az volt a terv, hogy 2009 nyarán megyünk el egy profi stúdióba és 8 számot veszünk majd fel. Ezt a házi demófelvételt csak saját célra és a barátainknak szántuk. Kíváncsiak voltunk a véleményekre és, hogy merre is tart a banda, illetve milyen visszahallgatni az új anyagot. Hol vannak hibák stb ..stb.. Természetesen voltak fellépések is, de nem az volt a fő szempont, hanem az új album megírása. A zene elég komplex és gitárcentrikus volt. Sok thrash elemekkel és komor szövegekkel. Rendszerkritikus gondolatokkal. Az élet sajnos úgy hozta, hogy végül ez az 5 számos anyag lett feltöltve a youtube-ra. ELÉG VOLT! címmel. Természetesen kiadva ez nem lett. Tőlem beszerezhető a felvétel. Újabb krízishelyzet alakult ki. Matyi barátunk sajnos megbetegedett. Szerencsére felépült, de ez egy nagyon hosszú folyamat volt. Emiatt a csapat parkolópályára került, kb: 2 évig. Trio formátumban ezt a zenét nem tudtuk elképzelni. Próbákra lejártunk, de kénytelenek voltunk belátni, hogy nagyon hiányzik a másik gitár és az általa énekelt szövegrész. Egy fellépésünk volt így hármasban. Ez video anyagon megnézhető. Sajnos Matyi nem tért vissza a bandába, illetve a rendszeres fellépéseket nem tudta vállalni a későbbiekben. Ez így egy sakk-matt helyzet volt, mert nem tudtuk és nem is akartuk a helyét pótolni. Nagyon meghatározó volt a játékstílusa és barátként is maximálisan illett az Enemy-be. (Itt engedj meg egy gyors kitérőt, személyes véleményt...: Számunkra nagyon fontos volt a 2 gitár szerepe az együttesben! Természetesen lehet 1 gitárral is jó zenét írni, illetve nagyon sok jó együttes van. De mi azt valljuk, hogy a crossover- thrash jellegű zenéhez nagyon kell a 2 gitár. Ráadásul nálunk ebből soha nem volt konfliktus, hogy kinek a témája jobb, vagy ki fog éppen szólózni! Krisztián és Gábor, illetve később Matyi és Gábor nagyon jól kiegészítették egymást. Egyik tag se akarta túljátszani a másikat.)  A fentebb írtak miatt teljesen megtorpant az együttes. Egy idő után csatlakozott a bandához korábbi frontemberünk Hangai Gábor. Összeraktunk egy olyan koncertprogramot a régebbi számokból és coverekből amik eleve egy gitárral íródtak. Ez egy olyan időszaka volt az együttesnek, hogy néha felléptünk, ha meghívást kaptunk, de nagyobb célokat vagy stúdiófelvételt nem terveztünk. Egy pár év után a privát elfoglaltságok miatt inaktív lett az Enemy E. Hivatalosan nem oszlottunk fel. Néha próbáltunk, de ez inkább az örömzenélés kategória volt.......Ez a passzív állapot 2017 tavaszáig tartott, amikor felmerült a Reunion koncert megszervezésének   gondolata.

A zenekar különböző időszakait elég részletesen elmesélted, ami tök jó!  Mennyire számított extrémenk a Ti zenétek a 90es évek második felében vidéken? Nyilván enyhe túlzás mert Szeged már nincs messze tőletek. Ti mit szóltok, úgy általában hozzátok?

A 90-es évek második felében országosan már elég sok hardcore banda működött, de az Alföldön szinte alig. Őszintén szólva nem is tudok róla, hogy 1996-97-98-ban lett volna hasonló stílusú együttes, mint az Enemy E, amelyik stúdióalbummal és műsoros kazettával jelentkezett volna. Természetesen sok jó banda volt punk, rock, heavy, thrash, death, vonalon, de hardcore /crossover/ stílus nem nagyon. Itt külön megemlíteném Szentes két emblematikus bandáját, akik szintén egyedülállóak voltak akkoriban ezen a környéken. A SUNSTROKE grindcore stílusban játszott.  A DIAFRAGMA pedig a death metal vonalat vitte. Az utóbbi csapattal szinte egyszerre kezdtünk el zenélni. Jó barátok voltunk... Nagyon jó volt az underground közösség. Több közös fellépésünk is volt együtt. Arányaiban, méreteiben nézve Szegeden se volt ilyen aktív élet. Az Enemy E fogadtatása szinte mindenhol pozitív volt. A koncerteken volt mozgás rendesen és a kazetták is jól fogytak. A saját számok mellett játszottunk feldolgozásokat is. pl: Biohazard, Sick of it all , Suicidal Tendencies. A korabeli újságokban és kritikákban úgy jellemezték a bandát, hogy (idézek) " komplex a zene, kissé túlmutat a megszokott dolgokon.  nem egy 2-3 kvintes zene. inkább a fejeknek szól és a szövegeknek is tartalmas a mondanivalója. aktív a színpadi munka stb.. ". Volt olyan vélemény is ahol azt írták, hogy: " kicsit még érnek a srácok és ők lehetnek a Leukémia zenekar szellemi örökösei, továbbvivői" Ez nagyon megtisztelő volt számunkra, hiszen egyik hazai kedvencünk volt a Leukémia. Szerencsére több alkalommal sikerült előttük fellépni. Elindultunk pár tehetségkutató versenyen is ahol aránylag jól szerepeltünk és fesztivál fellépéseket is nyertünk. Volt olyan alkalom, hogy kb: 15-20 nevező bandából egyedül mi játszottunk hardcore zenét. Ezeken a versenyeken általában populárisabb együttesek nyertek, de volt olyan alkalom, hogy második helyen végeztünk.... Összegezve: úgy éreztük, hogy jó úton járunk, de rengeteget kell tanulni és gyakorolni, illetve a hangszereket fejleszteni.

Említetted, hogy Szolnokon vettétek fel a lemezeket Töfinél. Miért pont rá esett a választásotok?

A 90-es évek közepén elég nehéz volt egy vidéki bandának elfogadható minőségű és költségvetésű stúdiót találni. Az internet hiánya miatt az is gondot okozott, hogy nem volt még a stúdióknak weboldala, youtube, stb..., ahol meg lehetett volna hallgatni a referenciamunkákat. Egy amatőr együttesnek, pláne gyerekfejjel, pénz és támogatók hiánya miatt, egy fővárosi ismertebb stúdió árai, ahol a minőséget garantálták, már abban az időben is szinte elérhetetlen volt. Magyarán...: vagy próbált egy zenekar beszerezni promóciós anyagokat stúdióktól kazettán, vagy más bandák felvételeit meghallgatva lehetett tájékozódni, hogy hol lenne érdemes felvételt készíteni. Nálunk az Alföldön szűkös volt a helyzet azokban az években stúdió fronton. Pláne úgy, ha az adott banda hardcore-thrash vagy keményebb stílusban zenélt. A környékünkön lévő, nagyobb városokban kerestünk stúdiókat, pl: (Kecskemét, Szeged stb). Neveket nem írok, de egyik-másik stúdiónak fogalma se volt arról, hogy milyen is az a hardcore zene. Illetve, hogy mit is szeretnénk visszahallani. Amikor mutattam pár külföldi felvételt, hogy tessék...! Ilyesmit szeretnénk! Akkor az volt a válasz, hogy ilyen zenei stílust vagy keményebbet még nem rögzítettek.  Cserfalvi "Töfi" Zolira, illetve a Denevér stúdióra úgy esett a választás, hogy 1996 őszén lapozgattam a Metal Hammer újságot. Találtam egy hirdetést, hogy megnyitotta a stúdiót és keményebb vonalon zenélő bandák jelentkezését is örömmel fogadja. (vagy valami ilyesmi lehetett a szöveg) Csak annyit tudtam róla, hogy ő egy ismertebb heavy metal banda gitárosa és, hogy nagyon jól játszik. Szolnok és Szentes aránylag közel van egymáshoz, így felhívtam Töfit, és pár nap múlva személyesen is találkoztunk. Megbeszéltük, hogy mi lenne a zenei koncepció, mutatott pár felvételt a munkáiból. Gyorsan megtaláltuk a közös hangot, tudta, hogy mire gondolunk, mit szeretnék.  És ami szintén mellette szólt, hogy kedvező árakon dolgozott.  Nem is volt tovább kérdés, hogy hol fogjuk felvenni a bemutatkozó albumot. Ha jól emlékszem, akkor mi voltunk nála az első hardcore banda 97 tavaszán...

Hány évesek voltatok ekkor?

1-2 év eltéréssel szinte egy idősek vagyunk. Vígh Gyuri (basszusgitár) ő a legfiatalabb a bandában. 17 éves volt a stúdiófelvételkor. A többi tag átlagban számolva 20 éves volt.

20 évesen, hogy éltétek meg, hogy egy profi stúdióban, szakemberrel rögzíthetitek az első lemezeteket?

Nagy kihívás volt ez számunkra, de ugyanakkor    hatalmas öröm is, hogy végre el tudtunk már jutni egy jó stúdióba. Igazi "mélyvíz" volt ez, hiszen korábban csak házi körülmények között tudtunk demófelvételeket készíteni, a legegyszerűbb körülmények között. Mindenkinek ez volt az első alkalom, hogy hangmérnökkel, stúdióban dolgozhatott. Volt is lámpaláz rendesen. De ez így természetes és szerintem másoknál is hasonló volt a helyzet. Minden együttes életében az első stúdióanyag nagy mérföldkő, kihívás és tapasztalatszerzés is egyben. Pláne "gyerekfejjel" külső segítség, támogatás nélkül, mint ahogy nálunk volt. Összességében nagyon élveztük azt a pár napot! Illetve minden percét!   Szó szerint a zsebpénzünkből spóroltuk össze a felvétel és az egyéb kiadások költségeit. Így értelemszerűen kissé szűkös volt a költségvetés. Feszített tempóban ment a munka, éjszaka is dolgoztunk az albumon. Bő 2 nap alatt készen volt a felvétel, és mi nagyon örültünk a végeredménynek. "Töfi" akkor is és később is nagyon sokat segített. Rengeteget tanultunk tőle.

Házi körülmények között, hogy rögzítettetek?

Ahogy azt fentebb is írtam, akkoriban a digitális technika gyerekcipőben járt és ismeretlen volt amatőr zenész szinten. Általában egy jobb minőségű kazettás diktafonnal vettük fel a próbákat, illetve egy adott számot. Kezdetleges zajszűrőket használtunk. Ez már arra elég volt, hogy egy nagyobb magnóban vissza tudtuk hallgatni a számokat. A konkrét demózást úgy tudtuk megoldani, hogy egy DJ ismerősünktől kértünk kölcsön egy 8 sávos keverőt, pár darab jobb mikrofont, és egy felső kategóriás Pioneer kazettás decket. Bemikrofonoztuk a dobszerkót a gitárládákat, beállítottuk az arányokat, a próbaterem falait teleraktuk tojástálcákkal, hogy kissé tompítsa a zajt   és indult is a felvétel. Értelem szerűen ezeknél az "élő" kezdetleges felvételeknél utólagos javításra nem volt lehetőség. Ha valaki tévesztett, akkor újra kellett venni az egész számot. Szóval......nem volt egyszerű, de nagyon örültünk ennek a lehetőségnek is.

Gondolom ezekkel a demó kazikkal ment a házalás annak idején, hogy kell ezt elképzelni? Miként zajlott bartelezés az internet kora előtt

Ez sem volt egyszerű dolog.... Házi körülmények között másoltuk a kazettákat. Jobb esetben deck magnóval. A hasonló amatőr bandák egymás között cserélgették a kazikat.  Fanzinoknak küldtük el a felvételeket és egy rövid banda ismertetőt, elérhetőséget, postai úton. Utána vártuk a következő havi megjelenést, a benne olvasható kritikát, véleményt és az esetleges póló, kazetta rendeléseket. Illetve a Metal Hammer és a Rockinform magazinokban volt egy " demonstration" nevű rovat, ahova szintén amatőr együttesek küldték be a felvételeiket. A koncertfelvételek pedig VHS formában terjedtek, ugyan úgy, mint a demókazik. Elég szűkös volt a lehetőség... Szerencsére mi csak a korszak végébe "kóstoltunk" bele. A 2000-res évek elejére már sokat változott minden.

Hogy érzed, a jelenlegi internetes világ volt a jobb, vagy esetleg pont, hogy ez a fajta állandó levelezgetés adta az underground sava-borsát?

Szerintem a köztes állapot lenne a legoptimálisabb! A régi időkben, amikor még tényleg kézzel, vagy írógéppel írt leveleket kellett küldeni, egy újságnak, vagy koncertszervezőnek, azért az elég időigényes, kissé nehézkes folyamat volt. Posta, ajánlott levél, stb Mobiltelefon is elvétve volt, inkább vezetékes telón lehetett kommunikálni, ha otthon volt az illető (Persze meg volt ennek is a szépsége...) A mai helyzet azért sokkal jobb...... Viszont ez a mostani állapot, amikor elképesztő mennyiségű információt és reklámot ömlesztenek az emberre, a személyes véleményem szerint már inkább káros.  Természetesen nagyon sok előnye is van, hiszen anno tényleg nehéz volt hozzájutni egy kedvenc külföldi banda anyagaihoz, koncertdátumokhoz. Volt, olyan, hogy azért maradtunk le egy ismertebb együttes fellépéséről, mert nem is tudtunk róla, hogy játszani fognak. Nem jött el a hír vidékre. Ma ez szinte elképzelhetetlen ennyi médiafelületen. De, mint azt fentebb írtam, túl sok. Követhetetlen mennyiségű banda tölt fel hanganyagot és videót, aminek a hallgatása, nézése sok időt emészt fel.  Viszont itt is látni kell az internet pozitívumát, hiszen gigászi mennyiségű hangszeres oktató anyagot, tabos kottákat lehet találni, ami egy zenésznek nagy segítség! Anno ezeket szinte képtelenség volt beszerezni. Ha el akartunk játszani pl: egy Biohazard vagy S.O.D.  feldolgozást hitelesen, akkor az okozott némi fejtörést. Kazetta, jobb esetben már CD lemez rongyosra hallgatása vagy VHS nézése mellett, sok időt eltöltve " szedtük le" a covereket. Most elég 1-2 kattintás a Youtube-on és ott van minden......

Vann e, vagy vannak e olyan underground bandák, akiket nyomon követtek?

Amennyire az időnk engedi, próbálunk foglalkozni az aktuális punk, hardcore, thrash underground helyzettel. Hazai terepen a stílus úttörőit, mint pl: AMD-t vagy a Leukémia-t a mai napig hallgatjuk. Zseniális albumokat adtak ki. Anno több alkalommal is fel tudtunk lépni előttük és a  mai napig játszunk tőlük pár feldolgozást. A hamarosan megjelenő új lemezünkön hallható lesz egy tiszteletbeli cover a Leukémiától. De említhetném a teljes BPHC vonalat vagy a Savaria Colonia HC bandákat az Eger HC-t. stb....... (Tisztelet és üdvözlet mindegyik zenekarnak!) Oldalakon át lehetne írni a jobbnál jobb külföldi underground együttesek neveit is. Ha csak egy nevet kellene mondanom, a fiatalabb bandák közül, akkor nálam torony magasan az Orosz (Siberian Meat Grinder) vezet. Nagyon jól zenélnek.

Helyben is volnánk... új album. Mesélj egy kicsit a lemez megszületéséről. Ha jól tudom azt a szegedi No Silence stúdióban rögzítettétek. Hol tartanak most a munkálatok vele?

A 2018-a reunion koncert után egyáltalán nem volt biztos, hogy folytatni fogjuk, mivel már csak hárman élünk Szentesen. Ráadásul pont a két frontember lakik egymástól a legnagyobb távolságra. László Peti Budapesten, míg Hangai Gabi "Hakky" Szegeden. Az alapító gitárosunk Schmidt Krisztián pedig Szolnokon.  Szóval.... ez így elég kilátástalannak tűnt.  Illetve az, hogy új számokat írjunk és rendszeresen próbáljunk, készüljünk egy stúdiófelvételre. A reunion koncert próbáit is nagyon nehéz volt összehozni a távolság és az egyéb elfoglaltságok, miatt. (Azon az egyszeri koncerten szinte minden régi tag  9 fő) lépett fel, plusz Kovácsházi Attila barátunk a PMA-ból volt a vendég.) A koncert a vártnál jobban sikerült és szinte csak pozitív visszajelzéseket kaptunk. Sokan biztattak, hogy csináljuk tovább...!

A történet úgy alakult, hogy a fentebb említett fellépés és vélemények, biztatások után eltelt 2-3 hónap szünet. Majd csörrent a telefonom. Bullás Gabi "Bulli" hívott, hogy beszéljünk már az Enemy Efforts- ról 1-2 jóféle sör mellett, mert ennyi melót, amit a reunionba fektettünk kár lenne elengedni. (Egyre gondoltunk Bulli-val, mert én is hívni akartam) Néhány beszélgetés és levelezés után gyorsan kiderült, hogy a banda több tagja is hasonlóan gondolja és folytatni kellene! Fixáltuk, hogy ki és mennyit tudna rendszeresen próbákra járni. A célkitűzés egy új Enemy Efforts album megirása, felvétele volt. Ezt (2018 szeptemberében határoztuk el.) Az élet vagy a sors úgy hozta, hogy az 1997-es első albumos "eredeti" felállással, illetve a későbbi frontemberünkkel kiegészülve működött   tovább az E.E.------ Az album felvétele Gyulán a No Silence stúdióban volt, Simon István hangmérnök közreműködésével. Rögzítettünk a lemezen felül egy Leukémia covert, melyhez klipet is készítettünk. 

(Egy kis kitérő ezzel kapcsolatban... 2015-2020-ig egy helyi garage punk-rock együttesben is doboltam. Ez a banda The Bounders néven futott. A bemutatkozó albumunkat Gyulán a fentebb írt stúdióban vettük fel.) - - - - -Nagyon meg voltam elégedve mindennel, amit ott tapasztaltam. Profi körülmények, baráti hangulat a hangmérnökkel stb.... Nem volt kérdés, hogy az Enemy Efforts-nak is ott kell felvenni a hanganyagot. Az hangszerek és az ének felvételei 2020.november 09.-13- ig tartott. Keverés, utómunkák, 2021. január. Masterelés március vége. Gyakorlatilag az album teljesen készen van, amin 11 dal lesz hallható. Minimális nyomdai, tervezési munka van még hátra. Megjelenésenovember végén vagy december elején várható. Nincs Menekvés címmel.

Valahol legbelül mindíg is reménykedtünk benne, hogy egyszer még együtt fog zenélni az Enemy Efforts eredeti felállása. De ezt a korábban említett akadályok miatt, nem tudtuk megvalósítani egészen mostanáig....

 Amint engedi a helyzet, akkor gondolom nyomtok majd pár koncertet is?

Igen! Első körben tervben van egy albumbemutató mini turné. (kb: 10 állomás, nagyobb városokban) De minden meghívást szívesen fogadunk! Persze ez függ az adott járványügyi korlátozásoktól is sajnos....  A pandémia előtt volt pár fellépésünk, de első sorban az album összerakása, a próbák, illetve a stúdiófelvétel volt a fő célirány. És az utómunkák is sok időt felemésztettek. Úgy gondoltuk, hogy az album megjelenése előtt nem kell kiállni zenélni. Utána viszont, amennyi csak belefér.

Reméljük akkor, hogy minél hamarabb elindulhat ez a mini turné!  Van e esetleg olyan téma, amiről nem beszéltünk, de szívesen mesélnél róla?

Hirtelen nem jut eszembe olyan téma, amit ne beszéltünk volna meg. Ha bármi eszedbe jutna, akkor szívesen válaszolok. Talán annyit még......, hogy az együttes távlati tervei között szerepel néhány videóklip elkészítése, egy koncertfelvétel kiadása és elkezdtünk dolgozni a következő albumon. Készülnek új pólók és baseball sapkák is. A régi hanganyagok, korlátozott darabszámban még megvehetők, kazettán és cd-n.

Köszönöm, hogy ilyen részletesen válaszoltál minden kérdésemre és további sok sikert kívánunk az Enemy Efforts-nak! A zenekart nyomonkövethetitek facebook oldalukon: ITT

Naga legutóbbi projektje klipet is kapott!

Nem…nem a 12 perces single EP Nagaarum - [Rn].. és nem baszdki, nem a több, mint 15 perces horror ambient Star Shaped Chimney – Monochrome – Red. Úgy van a Faggott projekt Fear Of The Moon című tétele kapott egy vizuális megerősítést.

Nekem már csak egy kérdésem maradt… MIKOR ALSZOL!??!

Nemrég faggatózni kezdtem kiadónk egyik kormos megjelenése kapcsán magával a szerzővel, aki éppen az Északi Sarkon szántja a havat jelenleg, és csak egy koszlott, ősrégi morze készüléken tudtuk felvenni a kapcsolatot. Ékezetek itt nincsenek. Sötét éjjelen volt...

Az Allegory Of Death-tel megcsinaltad a koromfekete halal zenei megfelelojet. Mar ha zenenek kell tekinteni ezt a 36 percnyi idegfeszito hangulattengert. Te hogy erzed? Zene?

Orulok, hogy idegfeszito, igy elertem a celom.
Nos, a dark ambient sose volt egy konnyen, emesztheto mufaj, ahogy a "nagyok" mondjak, olyan mint a festeszet, van elotted egy ures felulet, egy koncepcio, es ezt probalod megvalositani hangokkal, nem ecsettel. Szemelyszerint, inkabb hangulat krealas, mint zene, es a ketto kozott.

Hallgatva azon orlodik az ember, hogy feljen-e a halaltól vagy inkabb varja azt. Neked mi a halallal kapcsolatos beallitottsagod?

Sokat foglalkozok a gondolataval, de nem negativ ertelemben. Elkerulhetetlen dolog, ez az elet rendje. Hogy mivan utana? Idovel kiderul.

Ezt akartam kerdezni. Mi van utana?

Talan orok nyugalom? Talan orok elet? Talan semmi? Egy biztos, a fold anya elnyel minket.

Ateistanak vallod magad, de ez a valasz arra utal, hogy a testrol talan szerinted is levalik valami.

A vallasokban nem hiszek, a tulvilagrol van egy alkotott kepem, de ez maradjon meg nekem, es a Død erzelemvilaganak.

Rendben. Ha nem titkos a dolog, tudnal meselni a felvetel technikai oldalaról? Milyen cuccokat hasznalsz. Legyen az szoftver, hardver, akarmi?

Sok hangot felveszek ami korulottem tortenik, es amit ugy erzek ebbol valami jo dolog is kisulhet, ezeket a hangokat altalaban PaulStretchel elnyujtom, samplerezem, designolom mig a kivant eredmeny nem jon. Hasznalok tobb VsTi-t is, ADSR - Dark ambient analog szintit, Native Instruments-bol is akad, illetve van par pofas Korg VSTi is a repertoarban. De sok szemelyes dolog is belekerul, amit mas nem nagyon tud. Logic Pro-t hasznalok mint DAW. Ha ugy erzem, hogy barmilyen spoken word, vagy enek is illene, akkor freesound.org-on kutakodom, vagy megkerek valakit, toljon fel valamit. Igy szuletett az Allegory Of Death III. koszonet mexikoi barataimnak (Occult Odyssey) erte.

Honnan van a noi enek?

Ha az I. es tetelre gondolsz, konkretan, az ferfikent indult, csak pitchelve lett. Felkutattam regi, sirato dalokat es onnan.A tobbi sampler.

Na ez kemeny! Sok - sok hallgatas után sem jottem ra a trukkre.
Mennyi ido alatt keszultel el az anyaggal?

Haha, azert alatta hallatszik, mert a ferfi enek is alatta van.
Kb. 1,5 ev, de voltak egyeb maganugyi dolgaim, illetve, csak akkor tudok krealni, ha ilyen hangulatom van (bar ez eleg gyakori haha) de akkor csak az inspiraciot szivom magamban, es ha tele a pohar, akkor jon az ures "papir".

Eltel te is kulfoldon, ahogy nagyon sokan a szinterrol, es itt most belevettem a metalzenei szinteret is. Hogyan elted meg az ottani szcenat?

Igen, van 7 ev Anglia, es 2 ev Nemetorszag a hatam mogott. Angliaban, legalabbis ahol en eltem London vonzas korzeteben, nem volt panasz. Legkisebb klub bulik is telt hazzal voltak megtoltve, mindegy milyen nap volt. Rengeteg UG kiado es disztro mukodott/ik.
Nemetorszagban, kicsit elvonultam a varos zajatol, videkre koltoztem, bulikba nem jartam, kiveve Summer Breeze-t, viszont a nemetek meg verprofibban muvelik a kiadozast es a disztrozast, mint a szigetorszagban. Sikerult sok hasonszoru emberrel osszehaverkodni.

Miert jottel haza? Hivott a ver?

A ver is hivott mar, es vendeglatassal foglalkoztam, duborgott a pandemia elotti idokben, igy nem lattam kulonbseget, hol elek gazdasag ugyileg.

Van egyeb zenei tevekenyseged is?

Igen, meg van a Twilight Of Emptiness, amit, jovore vegervenyesen szeretnek befejezni, 5 ev tavlatbol.
Van meg egy friss dolog, egyelore errol meg nem beszelhetek, de hamarosan feny derul ra.

Ott ti fent a Sarkvideken eleg jol elvagytok, gondolok itt jo spanodra Sapi Mikire pl, aki annak idejen vitte a Rotten Crowz kiadot es a fanzine-et. Talan a tundra eghajlat teszi, hogy ilyen mertekben vagytok elvontak... Vagy van mes recept is?

Relative "kis" varosrol beszelunk, suhanc korunk ota egy osszetarto tarsasag jellemzett minket, kevesen vagyunk 4-5 fo akik a stilus szerelmesei fanatikus modon, es osszeulunk mai napig. Hogy van e recept? Hmmm, Sapi palinkaja csodakra kepes! Hallanad neha milyen projectek szuletnek, e becses nedu altal! Hehe.

Hallottam parat! A Geestenweereld kezdoknek megteszi, a Rheumy Pussycat mar gyakorlottabbaknak valo, batraknak meg ajanlhatom a Seggszarfost.
Hogy latod? Kimaradt valami? Nyugodtan tegyel fel kerdest magadnak!

Ohh, meg nem hallottal a cooking noiserol, es tarsai...
Miklos elso szamu rajongojanak van egy Rheumy Pussycat tetkoja is!!

Itt hallható a lemez. Belinkeltük a szerző Bandcamp oldalát is az NGC-éről, ha közvetlen őt szeretnék támogatni Önök.

2021.11.19-án jelent meg a magukat post-black metalként aposztrofáló Zmarłym soron következő lemeze a Druga Fala.Youtube-os böngészgetésem folyamán akadtam rá erre a kiadványra, „bányageci” hozzáállással el is indítottam. A lemez kezdő tétele laza 6 perc semmi extra, megy a tuka-tuka meg a háttérben valahol felsejlik némi tiszta ének, hát jó… post black! A második dalnál pedig már csak nézek ki a fejemből teljesen értetlenül, ugyanis egy akkora király trip hop betéttel indít, amit kurvára nem vártam, közben folytatódik a kegyetlenség is és ez jellemzi a lemezt. sokkal inkább progresszív black metalnak mondanám a triót, akik egyébként lengyel nyelven tolják.

Szóval a dalokba trip-hop betétek vannak csempészve, nagyon jó arányban keverve a klasszikus black metal elemekkel, a gitár szólók a régi sulis heavy metált idézik és vannak olyan részek, amik már-már a Massiv Attack elszállós tripjét hozzák. Na basszameg ezért megérte felkelni!

A személyes kedvencem mindezek ellenére a lemezről a 3. nóta, ami eleinte kellemesen a középtempó alját hozza és egy annyira baszó nyitó riffje van, hogy onnantól kezdve nem is érdekel, hogy mi történik a dalban, mert már azzal kilóra megvettek, de a dal további része is nagyon hangulatos a gitár szóló, pedig csak hab a tortán.

Az így leírtak alapján az év lemeze is lehetne.. Az egész lemez kellően baljós, kellően sötét, de valahogy mégis úgy érzem patikamérlegen mérték a sötétség és az őrület esszenciáját, számomra picit még billenhetett volna a mérleg. Viszont azon a síkon, ahol Ő mozog, az nagyon jó és aki bírja a váratlan oda nem illő dolgokat egy black metal zenekarnál az imádni fogja a Zmarłym-t!

Ajánlom mindenkinek meghallgatásra, aki szereti a változatos és kreatív megközelítésű black metalt. A srácok ügyesek és aki oda figyel rájuk az nagyon jól teszi!

Jut eszembe! a záró tételt mindenképpen hallgassátok meg egyszerűen zseniális!

7/10

Az ambient zene minden alfaja vékony jég. Egyáltalán abban sem vagyok biztos, hogy az ambient zene-e. Az angolnak van egy jó kifejezése, miszerint soundscape, én ezt jobban szeretem használni, igaz ez csak egy fajtája az amúgy nagyon szerteágazó műfajnak. Drone, noise, harsch noise, dark ambient, cinematic ambient, martial ambient, chill-out meg még mit tudom én...

Tegnap kitettem a STAR SHAPED CHIMNEY új, tizenhat perces dalát, amin nem dolgoztam három órát sem. Ez simán lehetséges, csak pár trükköt alkalmazni kell.

Ahogy a black metal / dungeon synth cikkben (ITT) már kifejtettem, ne kísérletezzen Ön a VSTi-kkel, ha mégis erre vágyik, ne ilyenkor tegye. Legyen egy pontosan kiismert, jól bejáratott audio szoftver környezet, ahol minden kézre áll. Nekem a vén Cubase 5 - Reason 5 párosítás jelenti a biztonságot, azon belül is a Thor poliszónikus analóg szintetizátor. Egyébként ez volt a legelső szintetizátor, amit valaha is használtam, azóta sem látom okát a váltásnak. 

Mire leülünk a géphez, fontos, hogy tudjuk, mit is szeretnénk! Én korábban megálmondtam, hogy egy trilógiát csinálok, aminek Monochrome lesz a címe, és az eddigiekkel eltérően fekete-fehér borítót csinálok hozzá. Az ötlet onnan jött, hogy amikor a gyereket sétáltattuk egy nagyon ködös, sötét esti napon, elkezdtem fotókat csinálni, ahogy a közvilágítás és az autók fényszórói játszanak a páracseppekkel. Viszont nem akart a borítókép összeállni ezekből, erre eszembe jutott, hogy lehetne egyetlen szín egy apró ponton, így lett az első rész címe Monochrome - Red. A kedvenc színem a piros, ezért kezdtem ezzel. A gyerekek a pirost szeretik.

Már az előző cikkben is említettem, hogy a telefon legyen mindig feltöltött állapotban, szabad tárhellyel bekészítve a zsebünkben. Mielőtt rögzítjük a véletlen palettáján megjelenő életünk témáját, érdemes a lencsét egyszer lehúzni a lehetőleg nem gépzsíros overallunkon, mert a kismadár a kerítésen nem biztos, hogy ad két esélyt.

A Thor-ról, mint szintetizátorról azt kell tudni, hogy nem adja készen a hatalmas térrel dolgozó, hi-tech hangzásra kevert szétkompresszált hangmintákat. Cserébe adja azt, hogy mindent (MINDENT) meg lehet vele jeleníteni. Csuklás, fingás, énekhang, recsegés, csattogás, de gyönyörű padok, szekvenszált hangminták is kihúzhatók belőle. Ehhez klasszikus oszcillátorok, szűrők, és effektek állnak a rendelkezésünkre. Természetesen az a valódi zeneszerzés, ahol nem "ez jól szól, felhasználom valahol" módszerrel irányít minket a rendszer, hanem az "ezt akarom hallani, tehát kitekerem" módszer megy. Én a Monochrome trilógia mindhárom részében a sivárságot akarom hangokkal lerajzolni. Örök kedvencem a KARMICIEL WSZY Torre Bert címŰ anyaga ilyen, az nagy hatással volt rám, és irányadónak tekintem. 

Itt láthato a jó öreg Thor. Mivel csak egy-két alkalommal próbáltam mást, így azt sem tudom, hogy az itt látható eszközök melyike számít evidenciának, és mennyire ismeretlen egy átlag diy zenegyártó arcnak. Aki akar, kérdez, szívesen segítek. Alul látható a nemtudommiben az LFO, a személyes kedvencem az effektek között. Ez egy olyan effekt, ami más effekteket irányít. Mondjuk megmondom a tekerő gombnak, hogy az egyes oszcillátor frekvenciáját változtassa szögletes hullámmal 60%-os hatékonysággal. Ezután annyi a dolgom, hogy tekerek a gombon, és beállítom, hogy másodpercenként hányszor csinálja ezt. Ahogy gyorsul a vibrálás, egy pontnál új hang jön létre. Csodálatos.

Mondott szövegek... A narráció, amennyiben nem érthető szöveg, teljesen mindegy, hogy mi. Csináltam már olyant, hogy egy neten fellelt használati utasítást hörögtem fel egy metal anyagra. Igen, az ÉRTÉKTELEN anyag egyik dalán. A Monochrome szövegei nem így születtek, itt van tartalom. Viszont most először sikerült elkapnom azt a hangszínt a beszédben, amit régóta hajszolok. Pitch shifter (kb 4 hanggal dobtam mélyebbre a saját hangomat), time stretch (25%) és reverse lejátszás teszi ilyenné.

Na jól van arc, de hogy csinálsz a zajból harmóniát? Hát Guitar Rig reso chorddal. Ezt szerencsére lehet automatizálni is, így akár hangnemváltások is kihúzhatók egy bicikli zajából. Szerintem a reso chord és hasonló barátai a Guitar Rig azon részei, amiről egy átlag gitárosnak fogalma sincs, mivel túl sok szüksége nincs is rá. Nekem viszont nagyon jól jönnek ezek a mágikus eszközök. 

Az ötödik percben bekúszó ritmikus hangokat nem túloztam el. Nem kellett hozzá semmi VSTi, egyszerűen leütöttem az ujjammal az asztalon. Ezután effektek jöttek. Mivel nem először csinálom ezt (nem is másodszor), így pár csavarás az EQ-n a stereo delay-en, a reverence reverben, és láss csodát, ott egy dob. Ferric DTS plugin segít megroncsolni egy kicsit a hangot.

Mitől szól ekkora sztereóval a felvétel, és hogy csinálsz ekkora teret? Egyszerűen. A monó sávokat sztereó group channelekbe kötöm át, és ott effektezem. Delay, reverb, kórus, kompresszor, bármi bevethető.

Remélem tudtam segíteni, amennyiben hangulatos aláfestő zenék, környezeti élmények, vagy lelki defektek hangokba öntésére szánná el Ön magát. Bármi kérdés merül fel, csak bátran! Ezek a kütyük a barátaink, és ha megtanuljuk őket pórázon tartani, egy olyan játszótér ajtaja nyílik ki, ami egy életre való kellemes szórakozást nyújt majd. 

A "dal":

És mi van a második reggelivel? Kérdezte Pippin. Már reggeliztél, mondta Aragorn felhúzott szemöldökkel, de itt van akkor egy második Portrayal of Guilt lemez, oszt zabáljál. Ha valaki kérdezné, bár miért tenné, na mindegy, hogy top 3 hardcore alapú banda jelenleg? Akkor gondolkozás nélkül rávágnám, hogy Show Me The Body, Turnstile és Portrayal of Guilt. Jelengleg ez a három  a legizgalmasabb banda, az én meglátásom szerint, mind ötletek és aktivizáció szeint is. Idén mind hárman jöttek hosszabb-rövidebb anyaggal, sőt kettőnek koncertje is lesz jövőre, ha valaki még elhozná a Turnstilet is az lenne az igazi édes hármas. Ami még biztos, hogy az összes anyag ettől a három bandától, eléggé évvégi listás gyanús. Viszont itt van a Portrayal of Guilt ami bajba tesz, mert az év eleji kiváló második lemezük, az év közepi másik imádás bandámmal, a Chat Pileal készített split után itt van a harmadik nagylemez, a baj meg az, hogy pont annyira kiváló mint az előzőek.

A lemez címeik eddig se a pozitív üzenetükről voltak híresek, viszont most ezzel a Christfuckerel kicsit mellé lőttek. Első ránézésre, meg azóta se nagyon tudom már az ilyet komolyan venni, mellé a teljesen puritán fekete borító és az új black/death metalos bokros zenekar nevet se tudtam hova tenni. Így hiába vártam az új lemezt, ezek meg, hogy féle éve volt az előző, kicsit belém rakták a félszt, hogy talán először hibázni fognak. Arra már gondolom mindenki rájött, hogy nem hibáztak, hiszen akkor nem is lenne a blogon. A lemez ott veszi fel a vonalat ahol a We are Always év elején letette. Az alapok továbbra is ugyanazok mint eddig, szokás blackened screamonak titulálni őket, én is szoktam, nincs is ezzel baj, viszont már ennél azért jóval többről van itt szó. Három év alatt kijött három nagylemez, ha a kicsiket nem számolom és azért még ha csak finom hangolják is mindig a dolgokat, egy jól látható íve azért van a kiadványoknak. A Christfucker pedig az eddigi legocsmányabb és legundorítóbb lemezük lett. Most egy sokkal nagyobb kanálal merítettek a black metalból, annak is a dohos, penészes, Beherit poszteres garázsban döglős verziójából, na meg egy kevés szutykos sludgeból is. Magyarul minden nyers mint a frissen levágott bárányka, minden acsarog, recseg és rozsdás kés módjára vágja a húst. Szarul szól, oh még milyen szarul, de "jól szarul". Mosdatlan és reszelős az egész. Sokszor Matt hangja is már összegerjed a gitárokkal, olyan elvetemült effekteket raknak rá, hogy az már embertelen. Mélyre, magasra egyaránt.

A noiseos, industrialos effektek pedig tovább erősitik az másvilági pokoljárás hangulatát, Dante nagyon jól tudja már hol jár, de azért a 2000-es évek eleji screamos gitárvezetések, még néha eszébe jutatják, hogy csak emberből van ő is. A vékány, tiszta, pattogós dallamok nagyon jól kontrasztba vannak ezzekel a füstös, recsegős témákkal és effektekkel. Így akármennyire is ocsmány, kételyekben és gyülöletben úszó nihilista pokoljárás ez, még se fárasztó, sőt hallgatatja magát. A nosie viszont biztos nem véletlen hiszen a Uniform énekese Ben Greenberg kutyulta nekik a cuccot, ahogy az sem, hogy sok klasszikus noise rockos pillanatott is lehet kapni. Így ennek tudatában pedig, egyre jobban látni a Uniformra hajazó megoldásokat is. Az elmúlás jegyeit hordozó, omladozó falakról vissza veredő érzelem hullámok, amik hol gyűlöletben, hol frusztrációban, hol pedig egy sima rohadjál megben manifesztálódnak, ölelkeznek a lágyabb dallamokkal. Amiből viszont boldogság nem fog fakadni, csak egy eszköz, hogy zeneibb valójában élvezd vagy fájd a szenvedést, ahogy a nihilista légycsapó vág rá, az lelkedre, ami egy csotány életénél is kevesebbett ér.

9/10

A feledés homályába veszett német skacok, akik ha a semmiből durrantanak talán még nagyobbat ütnek. A Masada első lemeze még 2016 jött ki, aztán öt évig kus volt. Volt közben minden Japán turné, amiről egy szám is lett, na meg persze covidos buziskodás. Utána olvasva akkoriban nagyot mentek, a hangzásuk egyértelmű 2000-es évek eleji vonalával, már akkor felültek a noszalgia vonatra, amikor még bőven a pályaudvaron rostokolt. A debüt jó volt, de ez most még jobb lett.

A screamot lehet sok féle képpen játszani, nekem személyszerint a kaotikusabb irány a kedvencem. A lényeg viszont az, hogy legyen nyers és rozsdás konyhakéssel vagdalja a húsodat, meg a szívedet. Ha ennek eleget tesz, akkor már kb barátok is vagyunk. Itt ez meg is történik, csak mellé társul egy nagyon erős dalírói készség. A recept nem túl bonyolult. Fogták a 2000-es évek eleji screamot, mint a Cassus, a Bravo Fucking Bravo vagy Wow, Owls! és tele verték dallamos, indie rockos, mid-west emos kiállásokkal. Ami még nem is lenne nagy szám, viszont sikerült olyan érzékkel eltalálni az arányokat, a váltások helyét és hosszát, hogy egy pillanatra se ül le a lemez. Alapjáraton frusztráltan csapkodunk az érzelmek országútján hajtva, szélsebesen, a mid-westes kiállások pedig sokszor megtörik a lendületett, ezzel adva rendet a rendetlenségnek, a játékos hozzáállásukkal. Mindezt szomi punk énekkel is megspékelik sokszor, ami a legtöbb esetben nem megy át idegesítő mutálatlan hülye gyerek énekbe, szerencsére.

Az első lemezhez képest sokkal tisztábban szól az új anyag. Kicsit veszett a "reszelősségéből" a cucc, ami alapjáraton általában nekem negatívum, viszont ez olyan pöpecül szól, hogy nem tudok rá haragudni. Ami persze nem véletlen, hiszen Will Killingsworth keverte, aki annak idején csak olyan szarokat kutyulgatott a boszorkánykonyhájában, mint az Orchid. Tavaly rengeteg jó screamo lemez volt, szinte fel se tudom sorolni mindet és már panaszkodtam is, hogy idén vagy kevesebb van, vagy én vagyok béna és nem találom őket. Így év vége felé viszont már jönnek szépen sorban és a legjobb az egészben, hogy szinte mindegyik különböző irányból közelít a stílus felé. A Masada oda tette magát, idén eddig ez a legjobb mid-west screamo lemez és jó eséllyel már marad is, így november elején járva. Az érzelmek a hasítanak, a frusztráltság és a csalódottság utat tör magának, majd orkánként saját magába roskad, játékos gitártémák képében, hogy aztán új erőre kapva folytassa azt ami elkezdett. 21 percig harapdálja a saját farkát a kígyó és végig rohadt izgalmas.

9/10