Két hölgy, Austrália, Melbourne. Zaj, sludge, doom, kísérlet. Mostanában egyre nagyobb divatja lett annak, hogy zenei fomában állnak ki a fehér felsőbbredűség meg minden féle elnyomó, rasszista lófaszok ellen úgy, hogy az alapja egyébként nem punk, ahogy általában lenni szokott. Ez persze a…

A Rorcal-t már jó ideje ismertem névről, a magyar album címükkel szerintem sokakhoz eljutottak itthon. Viszont mégis a legelső lemez amit meghallgattam tőlük a Muladona volt és akkor kezdődött a szerelem. Két év telt el is itt van az új cucc, ami egy kollab lemez lett a harsh noise Earthflesh-el.…

Nem titkoltan vallom, hogy a Show Me The Body jelenleg az egyik legkirályabb banda. A hardcore-ban gyökerező, de egyébként mindenféle-fajta stílust is felvonultató, határtologató örjöngések egy teljesen másik szintet képviselnek mint a legtöbb banda. Már eleve a felállásuk is magáért beszél, hiszen…

  Ez is tavalyról maradt még, bőven év elejéről, de kurvára elfelejtkeztem róla, aztán most láttam meg megint a könyvjelzők között. Vannak azok a cuccok amikor már nehéz eldönteni, hogy hip-hop-e egyáltalán az amit hallunk, annyira tele van tolva mindennel. Itt is van minden, főleg noise meg…

  Tavaly, sőt előtte is év végi listás anyaggal rukkolt elő a Soul Glo, így az sem meglepő, hogy nekem nagy kedvenceim. Főleg úgy, hogy olyan érzekkel keverik továbbra is a noise, rap, screamo és hc dolgokat, ahogy jelenleg nem sok mindenki. Most három dal van, három nagyon különböző dal. Az FL…

Emlékszem Hayter kisasszony munkásságát, valamikor a Caligula kijövetele körül ismertem meg. Pedig már azelőtt is bőven nyomult a Full of Hell-el meg hasonló bandákkal akiket nyomon követek. Viszont amikor már a Recorder is ír egy noise lemezről, ott már az én érdeklődésemet is felkelti valami, hogy…

Na bumm, arcon pörgés, föld indulás, kint az új The Body, elme és lélek nem marad épen, ahogy a fülünk se. Azt se tudom már, hogy hányszor mondtam, hogy a The Body, a Full of Hell meg a Thou a jelenlegi amerikai underground császárai. Tömeges kollaborációk, a határok rugdosása távolabb és távolabb,…

A Portrayal of Guilt új lemeze volt az egyik, amit a legjobban vártam az idén. A Let Pain Be Your Guide óta követem őket és volt mit követni. 4 éve aktívak és eddig ez a második nagylemezük, ezenkívül pedig kidobtak még kettő EP-t és három split-et. Szóval, szó szerint okádják magukból az anyagokat,…

Az utóbbi időben elég sok screamo-t hallgatok. Nagy kedvencem, mint gondolom sok mindenkinek a Pg.99 vagy éppen a City of Caterpillar. Na nekik jó hírem van, ugyanis a Terminal Bliss pont ezeket a jóra való fickókat gyűjti egybe, egyetlen célból, hogy tarkon basszon ezzel a rugdalózó káosszal. A…

  Amikor beközönt a zajnak hava, pofán basz az őrület. Harsh noise és szaxofon mételyes házassága, az erdők mélyen sktó boszorkány vészterhes agóniája. Akkor a legjobb mikor nyikorog egyébként, mint a szíved köré tekert rozsdás lánc. Körülbelül ezt nyújtja a Gom Jabbar, mondjuk ki is van többet egy…