Alexis Marshall neve lehet nem jelent sokat sok embernek. Én sem tudtam hova tenni a fickót meg, hogy miért nyomta annyira az első solo lemezét a Sargent House. Viszont ha azt mondom, hogy ő a Daughters énekese, ami visszatérő lemezével az utóbbi évek legdurvább noise rock anyagát szállította, akkor…

És mi van a második reggelivel? Kérdezte Pippin. Már reggeliztél, mondta Aragorn felhúzott szemöldökkel, de itt van akkor egy második Portrayal of Guilt lemez, oszt zabáljál. Ha valaki kérdezné, bár miért tenné, na mindegy, hogy top 3 hardcore alapú banda jelenleg? Akkor gondolkozás nélkül rávágnám,…

Sludgelord Records nagy kedvencem, ennek ellenére idén eléggé elmentek melettem a kiadványai. Viszont mikor láttam, hogy lesz új Wallowing, ami az istálló egyik legjobbja azért várakozó pozícióba tettem magam. Utána fellebbentették a fátylat, hogy ez egy négy tagó split lesz. Egyik szemem sírt mert…

  Két évre pontasan, mint a gyorsvonat (Nem MÁV-os) érkezett az új Tele Pokol lemez. Aki követi ezt a szart, az tudhatja, hogy eléggé szívemcsücske ez a kis táncdal zenekar és, hogy kb mindenre ugrok amihez bármelyiküknek is köze van. Ami egyébként egy eléggé melós hobbi, mert ezek a gyerekek sok…

Úgy látszik a héten maradunk ezekenél a disszonáns vágóhídi húsdarálóknál. Milyen szép is a tervezetlenség, mikor csak impulzívan hányom ki magamból az írásokat, aminek se füle se farka, de nekem legalább jól esik. Nem úgy mint ez a lemez, mert ez minden csak nem jól eső, de a legpozitívabb…

2019-ben az egyik legsúlyosabb volt, Kristin Hayter Kisasszony előző nagylemeze a Caligula. Annak ellenére, hogy nem is metal volt. Pár hallgatás után pedig azt kell mondanom, hogy ezt a bravúrt 2021-ben is megcsinálta. Már szerintem egy másik Lingua Ignota posztban beszéltem arról, hogy mennyire…

Akik valamilyen mentális defektből fakadóan követik a blogot, azok valószínűleg már rájöttek, hogy én elég nagy Death Grips fan vagyok. Nem rég csak úgy viccből rákerestem, hogy itthon amúgy írt-e már róluk valaki, valamit. Ki gondolta volna, de csak a Recorder-en van említés róla. Szóval fogom a…

Jute Gyte másnéven Adam Kalmbach szerelem gyereke. Aki olyan zenekarokban volt ez előtt, amikről én nem is hallottam. 2002 óta viszont ebben az egyszemélyes projektben tevénykedik és munkáival megérdemelten harcolta ki az avantgarde, kísérletezős szcéna elismerését. Volt is is mivel, ugyanis eddigi…

  Ha már az idei Eyehategod eléggé elment melettem, ahogy egyébként az utolsó előtti is. Vannak még itt olyanok akik hozzák azt a mocskos, dögkút kipárolgásban pácolt rohadalmat, amit én egyébként a nagyoktól várnék. Az egyik ilyen banda a Body Void, a zajos, modern doom/sludge egyik zászlóshajója…

Ez a mai nem lesz egyszerű. Kezdődik ott a dolog, hogy csak másolással tudok rá keresni a nevükre, ami egyébként Sleepwalker akar lenni kínai betűkkel, az album címe pedig szlovénül van, Night at the Edge of the World. Én is csak angolra pakolgatom, hogy még jobban összezavarjam magam is meg az…