A Pilorira akkor figyeltem fel, amikor kijött az első nagylemezük, két éve. Akkor azzal promózták magukat, hogy Dylan Walker vendégeskedik az egyik dalukban, én meg úgy voltam vele, hogy ha már Dylan azt mondja, hogy elég jó biztos van itt valami. Meg egyébként is francia. És volt is, hangzás,…

Mivel lusta voltam lepötyögni az album címét, a bandcamp felületről másoltam be. Ez a zene annyira sötét, hogy a MS Word nem tudta leszedni a fekete szöveg-hátteret, így txt-n át kellett megoldanom a másolást, és beillesztést BlackWeald műfajilag a Dark ambient, Drone, Ritual, Narrative, Concept,…

Ép trashben, ép lélek, valami hasonló szlogenje van az Erkölcsi Mozsdónak. Ez tökéletesen le is írja, azt az undormány „szart” amit csinálnak. Hiszen ahhoz, hogy lelked legtisztább állapotát elérd, először meg kell mártóznod a mocskos letargia legmélyebb bugyraiban is. Ehhez pedig tökéletes aláfestő…

Nem gondoltam volna, év elején, hogy az év egyik legjobb screamo lemeze Malajziából fog jönni. Pedig még emelték is a tétet, mert ez az egyik legjobb debüt nagylemez is. Hét év, egy demo és négy split után elértek ide a srácok és csajszi. A lemez minőségét pedig mi sem mutatja jobban, hogy a Zegema…

Hozzám még csak most ért el, hogy Charlie Fell 2018-ban visszatért a Lord Mantishoz. Ezen az EP-n meg még az öngyilkosságot elkövető Bill Bumgardner játéka hallható. Pont annyira elég, hogy felcsigázzon, majd a végjáték előtt vége is van. Ez így nem jó. Szigorúan szubjektív véleményemnek adok…

  Lili Refrain – Mana (2022) Az angyalok igazából boszorkányok. A boszorkányok igazából angyalok. Ki - imára hív az orgona hangja, de egy furcsa, idegen nyelvű kórus mantrája siklik a hangszer szőnyegezése alá. Tudati asszimiláció, a törzsi és egyházi szakralitás összeolvadása. Kokyu - egy…

Két év alatt kettő lemez, ez a Trauma Bond. Ami Eloise Chong-Gargette és Tom Mitchel közös projektje, melynek egy tök egyszerű célja van, főhajtás a zaj és agresszív zenék előtt. Tavaly jött ki a Violence of Spring, ami nem volt rossz, sőt. Viszont ami itt megy az már egy ligával feljebb van, mint…

Ez is egy olyan lemez, ami tavaly többszöri hallgatásra is elment mellettem. Viszont, mikor pár hete néztem a Hate5sixes videójukat, muszáj volt újra ránéznem a cuccra és kitudja miért, de elkezdett működni, nem is kicsit. Ez megint csak egy jó példa arra, hogy néha érdemes visszanézni olyan…

Ha jól nézem a Digi Snacks volt az utolsó „normális” stúdió lemez RZAtól és annak is már 14 éve. Mondjuk, Ő pont egy olyan előadó, akinél nehéz számontartani, hogy mikor, kivel meg mit csinál, meg mi is számít saját önálló lemeznek. Mert 2 éve is volt, egy EP, amit a Tazo Teavel összedolgozva…

2022-re akkorát fordult a világ, hogy kimerem mondani azt, amivel megint nem leszek túl népszerű. Miszerint, ha valaki igazán jó raw blacket akar hallani, én azt mondanám neki, hogy amerika északi felén keresgéljen, elsősorban. Elértünk ide, hogy pár éve mikor még jogosan volt köpködve (amúgy nem),…